2017. február 11., szombat

JC16 történet #5 - Örökösök

Ez a bejegyzés arról a napról szól, amikor rájöttünk, hogy Bogácson viszonylag olcsón lehet jó bort szerezni. Noha a színvonalra ez nem hatott, egyes jelenetek kiválasztását erősen befolyásolta...
Az alábbiakban olvasható, hogyan folytatta Thor-dyas az igazságosztó hadjáratot, egészen az ismert galaxis széléig.

Örökösök

A Senex szektor mindig külön állt egy kicsit a galaxis többi területétől. A kutatók tudták, hogy a Köztársaságnak sosem sikerült igazán hatékonyan megszilárdítani itt a befolyását, csak a Birodalom felemelkedésével kezdett a térség a Magvilágok normáihoz igazodni. A rabszolgaság intézménye mindkét korban meg tudott jelenni a szektor világain: a Birodalomnak sosem voltak fontosak az értelmes lények jogai, a Köztársaságnak pedig túl fontosak voltak a kormányok jogai ahhoz, hogy mindenki szabadsága garantált legyen itt. A Karfeddionra sosem jutottak el a belbiztonságiak és a Jedi Lovagok – egészen míg Thor-dyas és a Farkasfalka el nem indult a keresztes hadjáratra.

A hajó egy bortermelő vidéken szállt le, ami igen vonzónak tűnt minden utas számára. Különösen élvezhetőnek ígérkezett a karfeddioni nyomozás, miután kiderült, hogy a helyiek nagyon is emlékeznek Thor-dyasékra: bár némi torzítással, de az akkori események és szereplőik még akkor is meghatározó elemei voltak az uralkodó családok identitásának, és a kultúra minden elemének. A csoport úgy döntött, két irányból közelítik meg a kérdést: néhányan elindultak ahhoz a családhoz, ami a reklámok szerint sok pénzzel támogatta a rabszolgafelkelés emlékét, a többiek pedig a könyvtárhoz mentek, hogy a legendákon kívül korabeli feljegyzéseket is meg tudjanak vizsgálni.

A Spartacus-család birtokán munkások fogadták a család története iránt érdeklődőket. Bár a leültették őket az asztalukhoz, a vendéglátók elég bizalmatlannak és cinikusnak tűntek, különösen, amikor a régi legendák felmerültek. Viszonylag nehéz volt összefüggő információkat kinyerni a furcsa beszélgetésből: a munkások megerősítették, hogy annak idején külvilági harcosok avatkoztak be a rabszolgafelkelésbe, de nem beszéltek erről túl lelkesen. Úgy tűnt, hogy Thor-dyasék akciója sikertelen volt: a munkások, akik vendégül látták őket, gyakorlatilag rabszolgák voltak. Mégpedig a Spartacus-család szolgái – azé a családé, ami a lázadásnak köszönhette a vagyonát.
Erről sikerült többet megtudni, amikor a birtok úrnője a helyszínre érkezett. Az arisztokrata egy cseppet sem volt nyitottabb az idegenek felé, mint a munkásai: úgy tűnt, hogy a helyi kultúrába beépült az a nézet, hogy a külhoniak csak bajt hoznak. Bár igen ridegen, de Spartacus grófnő minden kérdést megválaszolt, amit tudott: négyszáz évvel korábban a Karfeddionon rabszolgalázadás robbant ki. A felkelés hosszú ideig reménytelen harcot vívott az akkori uralkodó osztállyal, míg meg nem érkezett a Farkasfalka. A néphit Thorról beszélt, akit az igazságtalanság annyira felbőszített, hogy villámaival lesújtott az elnyomókra – így segítette győzelemre a rabszolgákat. A harcokba a külvilágiak is bekapcsolódtak, némelyikük még le is telepedett a bolygón. Thor azonban távozott, mikor a műve bevégeztetett: a győztes rabszolgák uralmuk alá hajtották a korábbi zsarnokokat. Az úrnő munkásai azoknak a leszármazottai voltak, akik annak idején elvesztették a hatalmukat a felkelés miatt. Nem csoda hát, hogy nem szívesen beszéltek a Farkasfalkáról. A nő ennél többet nem igazán tudott mondani: ismerte a legendákat, de ezek mind az ő hatalmát erősítették meg. A tudósok be kellett lássák, hogy a lakosságtól nem tudhatják meg, pontosan mi történt a Karfeddionon. Így végül elbúcsúztak, Gus Tank még vett több hordó bort, és visszaindultak a hajóhoz.

A könyvtár látogatói sem voltak sokkal sikeresebbek: annak ellenére, hogy a Farkasfalka mennyire meghatározó eleme volt a helyi társadalomnak, egy helyi power metal együttes számai voltak a legvilágosabb nyomai Thor-dyasék jelenlétének. A Rebellion slágerei olyan neveket és történeteket őriztek, amelyek arról árulkodtak, hogy a Jedik hősiesen harcoltak az elnyomás ellen. Az Ytes attack, Thor’s wrath és Aeke, the savior című művek konkrét hadműveletekről szóltak.
Ezek a legendák azonban önmagukban nem bizonyítottak semmit. A múzeum szerencsére néhány tárgyi leletet is őrzött, amelyek között egy memóriaegység is volt. A négy évszázados technológia valamiért nem foglalkoztatta a karfeddioniak képzeletét, de Murak, Sinch és MoonWoon rájöttek, hogy egy hajónaplóból kiselejtezett tárral van dolguk, amit képesek újra beüzemelni. Így jutottak el a kutatás eddigi legjelentősebb felfedezéséhez: a hajónaplóból sikerült kimenteni pár nevet, valamint egy jelentést a karfeddioni küldetésről. A holofelvételen egy Sato nevű nő magyarázta el, miért válik ki hajójával a Farkasfalkából: hosszú igazságosztó út után a Thor-dyas által vezetett flotta morálja megtört a Karfeddinnál. A renegát Jedikből álló parancsnokok őszintén hittek a rabszolgalázadás ügyében, és meggyőzték az arrgaw-i legénységet, hogy harcoljanak a lázadók oldalán. A felkelés végére azonban kiderült, hogy kihasználták őket. A bolygón nem szűnt meg a rabszolgaság, csak annyi történt: hogy a szolgákból lettek az urak. Minden áldozat, amit a Farkasfalka hozott, hiábavaló volt – az új uralkodó osztály elutasította Thor-dyasék javaslatait. A legénység elvesztette hitét, további harcról szó sem lehetett. Maga Thor-dyas sem hitt már abban, hogy van értelme folytatni a vándorlást, és tovább keresni az igaz ügyeket. A lélekben megtört flotta szétszéledt. A Jedik továbbra sem akartak visszatérni a Köztársaságba, így a Hydiai út vége felé indultak, a Terminus nevű bolygóra.

A csapat újra egyesült, késlekedés nélkül elindult a Terminusra. A bolygó az arrgaw-i dokumentumokban is említést kapott, de most már azt is tudták, hogy Thor-dyas végállomásnak használta szemelte ki. Mindenki nagy reményeket fűzött ehhez: ha a Jedik nem mentek tovább, akkor lehetséges, hogy a leszármazottaik ma is élnek! A Terminusra ugyan eljutott a Birodalom, de a bolygó annyira távol volt a Magtól, hogy oda talán még sem a Császár, sem Vader, sem az inkvizítoraik sem jutottak el. Talán még mindig vannak ott Erő-érzékeny személyek!
Amikor odaértek, a Terminus utcáit tüntetések lepték el. Mint a hírekből kiderült, a Birodalomhoz hű kormányzat igyekezett mindenkit likvidálni az elmúlt években, aki képes lett volna ellenzékként fellépni vele szemben. A rezsim bukása után egy újságíró napvilágra hozta a titkos dokumentumokat, amelyekből kiderült, hogy kik és miért estek a politikai gyilkosságok áldozatául. A tömeg igazságot akart, amit senki nem tudott nekik megadni.
Speedmanék elkeseredve olvasták a cikksorozatot. Az elmúlt években kiiktatott polgárok névsorában megtalálhatóak voltak azok leszármazottai, akiknek a neve a Karfeddionon található legénységi listán szerepelt. A következtetés tehát helyes volt: a Farkasfalka valóban letelepedett a Terminuson, és valóban hagyott hátra örökösöket. Ezek az emberek fontos közszereplővé váltak az évek során: ügyvédek, rendőrök, orvosok lettek. Szinte minden generációra jutott egy kitüntetés valamilyen fontos szerepvállalás miatt. Ahogy a kutatók a történet mélyére ásták magukat, kiderült, hogy a birodalmi tisztogatásnak akadtak túlélői: a Rainy nevű család egyik tagja a mai napig életben volt, és a nyilvánosság elől rejtőzött.

Trace és emberei feszült figyelemmel vitték át a tudósokat a megvadult tömegen. Sokan azt sem tudták már, hogy Rainy áldozat vagy áruló-e, így az indulatok bármikor erőszakhoz vezethettek volna. Hála a katonai határozottságnak, végül sikerült eljutni a fiatal férfihoz. Rainy kezdetben igen bizalmatlan volt, láthatóan titkolt valamit. Nehéz volt meggyőzni arról, hogy senki sem akarja bántani. Végül elmondta a történetet, amit a kutatók kerestek. Helyére került egy újabb darab is: Rainy családja régen érkezett a Terminusra, és büszkén őrizte származását. A bevándorlók családjai között szoros kapcsolat maradt fent, Rainy ismert is néhány embert, akiket a Birodalom eltett láb alól. Elmondása szerint nagybátyja őrizte igazán a családi örökséget, ő többet tudott volna mondani, ha nem száll szembe a birodalmiakkal. Amikor a férfi rájött, hogy a titkosszolgálat már a nyomában van, elmenekült, és csak pár szóban mondott valamit az ügyükről, valamit, amit a fiatalembernek is fontos volt tudnia. A családjaik mindig az igazság bajnokai voltak, már azelőtt is, hogy megállapodtak volna a Terminuson. Valaha többen voltak, de a többiek elhagyták a bolygót. Akkor történt, amikor egy rejtélyes tárgy érkezett a hiperűrből: ez a tárgy azóta is fontos a családoknak. A fiatalember volt az utolsó, akinek átadhatta, így Rainy - akaratán kívül - belekeveredett a Birodalommal szembeni ellenállásba.


Rainynél volt ez a tárgy. Ő azt hitte, jól elrejtette, de Trace emberei később megjegyezték, hogy két perc alatt rábukkantak volna. Sinch azonnal rájött, hogy mit rejteget Rainy: egy kommunikációs kapszulát. Akkor használnak ilyet, amikor a holonetes átjátszókra nem lehet támaszkodni. Leginkább a mélyűri felfedezők eszköze volt ez. Rainy ezer örömmel szabadult meg a veszélyes örökségtől, így a csapat elvitte azt a hajóra, ahol Sinch egy órán át dolgozott rajta. Mikor kibontotta, olyan nyomra bukkantak, amire senki sem számított: egy üzenetre, amit személyesen Radnor Thor-dyasnak címzett egy S’hoalen Deare nevű egyén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése