2015. december 20., vasárnap

Jedi Camp 2015 review

Tavaly Soossyy írt egy összefoglalót a JC helyzetéről, mégpedig a JC14 szervezésével kapcsolatban. Való igaz: a Jedi Camp valódi monitora a közösség állapotának: ha problémák vannak a rendezvény háza táján, az rólunk árul el valamit. Ugyanígy, a JC15 mozzanatainak is megvannak a maga jelentései. Nem tudom, hogy ezek az üzenetek mennyire egyértelműek, valószínűleg mindenki más konzekvenciát von le belőlük. Nézzük, a tizedik tábor milyen nyomot hagy maga után!
Ennek a bejegyzésnek a 90%-át még augusztusban írtam. Nem fejeztem be, de asszem még mindig van annyi aktualitása, hogy közöljem...

Olvassuk csak vissza Soossyy tavalyi visszatekintését: nagyon nehezen indult a Camp, hallgattak a szervezők, nem volt időben hely, lebegtetett mindenki, nem volt visszajelzés, mégse adtak ki szabadságokat, aztán valahogy csak lementünk, és nagyon jól sikerült...
A tavalyi tábor utáni lelkesedés sokunkat megfogott. Soossyy is írja, hogy mennyire biztos benne, hogy 2015-ben egy különleges, jól szervezett tábor lesz. Én is annyira a hatása alá kerültem, hogy egy csomó időt szántam a naplóra, még egy videót is összevágtam, pedig annak van némi időbeli követelménye.
Ez a lelkesedés járt át minket annak ellenére, hogy azért bizonyos realitások világosak voltak. Ezeket a 9. születésnaphoz fűzött bejegyzésben fejtettem ki, amelyben hivatkoztam egy korábbi, 2013-as írásomra, ami szintúgy a lezárással kapcsolatos.
Bizony, a fórumon nem voltunk aktívak, az rpg lassacskán ment csak. De azért volt értelme szavazást kiírni a legjobb sztorikról minden év végén, szóval mind úgy voltunk vele, hogy még tart ez az egész.

Baljós árnyak

2015 meglepően nehéz volt. A Camp szervezése elkezdődött, de be is halt az időponttal kapcsolatban, jelentkeztek az emberek meg nem is, volt is felkészülés meg nem is... Még úgy álltunk neki a szervezésnek, hogy sokan leszünk, és a 2010-eshez hasonló kemény, többszálas történetet kell majd összehozni. Hirdettük a fórumon is, hogy most aztán nagyon komoly Camp lesz!
De eközben a blogra ugye nem jöttek bejegyzések, az eredetileg havi rendszerességű fórumtalik elmaradtak, az rpg meg annyira passzív volt, hogy volt, aki kifejezetten emiatt hagyta itt a fórumot. Én magam sem írtam 2015-ben egy hozzászólást sem a saját történetemhez, pedig ígérgettem sokáig.
Ez persze nem is meglepő, hiszen valamikor tavasz végén összeomlott a fórum motorja. Grimi küzdött még vele egy darabig, de senki sem akart írni az ideiglenes fórumra, aztán amikor az is kinyiffant, valahogy...semmi sem történt.
Hallgatás volt.
És így lett a Camppel is. Hívogattam S'hoát, hogy haladni kéne a helyszínnel, és ha nem lesz eredmény záros határidőn belül, akkor le kell mondani az egészet. De én magam sem gondoltam rá komolyan, hogy esetleg tényleg le kell mondani.
S'hoával megbeszéltük ezt a dolgot, szóval szerintem megírhatom itt is a véleményem: igazságtalan volna a Camphez fűződő nehézségeket mind vele elszámoltatni, de a vezetést akkor is ő vállalta. Egy vezetőnek nem dolga személyesen szállást keresni, de dolga találni valakit, aki ezt felvállalja. És ami a legfontosabb: kommunikálni kell. Itt volt a nagy hiba: nem volt folyamatos híradás, hogy mi a helyzet a Camppel, miben kell segítség, mik a nehézségek, így a közösség hagyta a dolgot a végsőkig lebegni. Aztán jött a kissé pánik-szerű kérdés, hogy mi lesz, amire már mindenki érzelemből reagált...

De mi ez az érzelem, reakció, ami eszkalálódni kezdett július végén?
Szerintem a gyász valamilyen formája. Már régóta mondogatjuk, hogy vége van a dolgoknak, de ezeknek a kijelentéseknek sosem volt következménye. Valahogy úgy láttam, hogy most, a Camppel kapcsolatban bukott ki mindenkiből az igény, hogy tegyünk pontot a mondat végére. Valaki mondta, hogy "jaj, ne, pont a tizedik", de a szomorúságon kívül nem tudott hozzátenni a dologhoz semmit. Valaki igen: eljött a konfrontáció ideje, a nyers szembenézés a dolgokkal, hogy olvassunk a sorok között, az AEÚ-nak mindenestül vége, kész, ennyi volt...!
Azt hiszem, ebben van igazság. Én magam is a következő filmig lőttem be a jövőképünket, de az a jóslat arra az esetre volt érvényes, hogy addig semmilyen nehézséggel nem kell szembenéznie a fórumnak, illetve csapatnak.
Nos, volt az Interstellarban egy vers, ami gyakran eszembe jut, és ez a helyzet is megidézte:

"Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light." 
(Dylan Thomas: Do not go gentle into that good night)

Itt van magyarul is, de szerintem a fordítás nem adja vissza olyan jól:
"Ne ballagj csöndben amaz éjszakába,
lobogj, öregkor, a jó szürkületben:
tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála."

Szóval, ezekkel a sorokkal lehetne összefoglalni, mi a JC15 jelentése. Tényleg "megöregedtünk". Már nem az van, hogy egész nyáron ráérünk, és minden kis kuporgatott pénzünk arra vár, hogy a JC-re költhessük. Ez azt is jelenti, hogy sokkal komolyabban kellene szervezni, hiszen a munkahelyeken már jó korán le kell adni a szabadságigényeket. Amúgy meg, így, kevesebb szabadidővel miért lenne egyértelmű, hogy valaki ránk áldozza a szabadságát?
Már nem kezdünk el gyermekien csillogó szemmel lelkesedni, amikor seprűnyelekkel, elvont szövegekkel és némi fantáziával eljátszhatjuk, hogy benne vagyunk a Csillagok háborújában. A 2013-as Camp review-jában írtam, hogy fura volt, hogy a szervezők az egyik legjobb játékot pakolták össze, de valahogy olyan enervált volt a társaság. Most már nagyobb igény van a bulira, mint a szerepjátékra. Idén, a táborban is sokkal többet ejtőztünk, nem akartuk úgy pörgetni a sztorit. Régen diákok voltunk, akik eleve kisimultan érkeztek a Campbe, mára azonban az a helyzet, hogy a munkahelyről érkezünk az éves Star Wars-napokra, így tök más a hozzáállásunk mindenhez.
A szervezésnek tehát sokkal komolyabbnak kellene lennie, azonban az előbb felsorolt tényezők a szervezőkre is vonatkoznak, tehát ők éppen hogy kevesebb időt tudnak rászánni, mint régen. Több helyen is kifejtettem, hogy el lehet felejteni, hogy valaki majd megszervezi a Campet, nekünk meg nincs más dolgunk, csak lemenni, és jól érezni magunkat. Pedig így, melóban kifáradtan nagyobb erre az igény, mint valaha...
Szóval, megöregedtünk, de mégsem akarunk csöndben ballagni az éjszakába: nem akartunk egy meg-nem-tartott táborral zárni. Igazából senki sem akart. Néhányunk úgy volt vele, hogy rögtönözzünk valamit, olyan lesz, amilyen lesz, csak legyen meg. Mások úgy voltak vele, hogy legyen egy szeptemberi hosszú hétvége, és ott zárjunk. Én magam a megtartás mellett voltam, képtelen voltam elfogadni a kihagyást, és megmondom őszintén, nem hiszem, hogy szeptemberben elmentem volna erre a hétvégére, ha hagyjuk elsüllyedni a Campet. De a bizonytalanság így is megvolt: egy közös búcsú a Camptől úgy, hogy az emberek fele nem tud eljönni? Mi értelme van így ennek?
Nem tudtam, mi az okos, igazából most sem vagyok biztos benne, hogy a közösség szempontjából korrekt dolog volt egy hét alatt összedobni az egészet, csak azt tudom, hogy nekem szükségem volt rá. Igazából a dolog ott dőlt el, amikor Grimi kérdezte, hogy akkor most mi van, én meg mondtam, hogy épp ez az, hogy nincs senki, aki megmondaná - aztán pár órával később írt, hogy kivette a szabadságot, csak így, kockáztatva.
Onnantól nagyon keményen dolgoztam, hogy legyen tábor, mivel Grimi átlépte a Rubikont ezzel. Ki tudja, ha fele ennyit tudtam volna ölni a táborba még tavasszal, talán meglett volna az álom-Camp, amit vártunk még tavaly ilyenkor...! Kampányoltam, próbáltam gyűjteni az embereket, összedobtam a sztorit, szóval pár napig 100% AEÚ-feeling volt, olyan, mint a kezdeti időkben.

Megváltás


De igazából Sofud volt az, aki összehozta a dolgokat. Ő kapta össze az embereket, szerzett szállást, és ő motivált engem is. A JC11 után Sofud népszerűsége megtört egy kicsit, azt hiszem, mivel ott nem működtek olyan jól a szervezéshez hozzáadott dolgai. Szükség volt a változásra részéről, több területen. Ha ez a Camp jó volt valamire, hát arra, hogy bizonyíthassa, hogy már nem az, aki 2011-ben volt. Hasonló volt, mint a 2010-es karaktere, Aaron Ghant: ő annyira meg akarta menteni a Rendet, hogy végül ő tette a legtöbb kárt benne, ám a történet végére ő oldotta meg a megoldhatatlan helyzetet. A JC10 végén ez a karakter nem kapta meg a visszafogadást, részemről azonban ezzel ki van egyenlítve minden.

Nagyon sok üzenete volt ennek a Campnek, de valahogy már nem akarom elemezni. Augusztusban írtam a cikk nagyját, de nem volt alkalom posztolni, és nem is született a JC után bejegyzés. Talán sírfelirat ez a JC15: lezártuk a global eventet, megvolt a jubileumi tábor is. Nem pont úgy, ahogy terveztük, de basszus, 10 évet lehúztunk, Star Wars filmtől Star Wars filmig! Egy bejegyzést még megért a dolog.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése