2015. augusztus 10., hétfő

Jedi Camp 2015: 4. nap

Az utolsó nap: Kyp távozása, akit plusz látogatók váltottak (Lak, S'hoa, Shue), az rpg lezárása leszámolással, revelációval, új sorsokkal...
Ezen a reggelen is úgy alakult, hogy egy kezünk bőven elég lett volna, hogy összeszámoljuk az alvással töltött órákat. Viszonylag könnyen kelt a többség, legalábbis valahogy eljutottunk a kávééig meg a reggeliig, illetve még el tudtunk búcsúzni élőben Kyptől, és Grimi fel tudta venni a tablóra a képet. Sofud majdnem lemaradt erről, konkrétan többször is újraindította az agyát mire fogta, hogy ha akar még mondani valamit távozó barátunknak, akkor most teheti.


Aztán ment a szokásos reggeli pihengetés: a többiek a vérmérsékletüknek megfelelő itókákkal felszerelve beszélgettek, játszottak, olvastak; én meg kezdtem stresszelni, hogy egy napom maradt lezárni a szerepjátékot. Főleg azért volt ez lényeges, mert ki kellett választani azokat a szálakat, amiket ki is kell dolgozni.
Így a programszerkezet a következő volt: időnként körbejártam, és megkérdeztem az embereket, hogy van-e kedvük játszani, aztán volt egy rövid, főleg beszélgetésből álló szerepjáték, majd utána mehettek vissza pihenni, én meg írni. Igazából Sofud volt az, aki nagyon proaktív volt ezen a napon, ő minden jelenetét komolyan vette, és le akarta játszani. Én már párszor mondtam, hogy csak a döntések, tények fontosak, annyira nem lényeges, mit játszunk le, haladjunk... Asszem ez egy kicsit sértő volt, de Sofud türelmesen tűrte, pedig éppenséggel igaz, hogy a sima információgyűjtés miatt nem kell lejönni Campbe. Szóval kezdett felébredni bennem a régi, 2009-2010-es szervezőnáci, aminek annyira nem örültem.
Azért sikerült nem túlhajtani a srácokat. Az első jelenet az volt, amivel tegnap zártunk volna, csak azóta egy kicsit jobban kidolgoztam a kapcsolódó szálakat. Ez volt Siraka és Lia, azaz a játékban Psayah megérkezése. A Névtelen fogadta őket, ők meg informálták, hogy Ghant, Grimiék és Sofud is a célpontlistán vannak. A Névtelen már kezdett kötődni Sofudhoz - ezért is adta oda neki a fénykardját tegnap - így ragaszkodott hozzá, hogy Sirakáék ne piszkálják, a Jedik meg hasznosak lehetnek. Némi Van Damme-filmbe illő farokméregetés után végül Sirakáék Ghantot választották ki elsődleges célpontnak, és adtak némi haladékot, hogy "elintézzem" Sofudot. Egyébként a Siraka-Lia páros gyakorlatilag keretezi a nap szerepjátékát: velük kezdtünk, és velük is végeztünk. Ami ennél fontosabb, hogy e nap alatt egy egész komoly fejlődési pályát írtak le, a végére Sirakának sikerült egy komolyan vehető karaktert alakítani. Csak figyeljétek meg!

Aztán ment a döglés továbbra is, elég meleg volt, úgyhogy a medencével kapcsolatban is kialakult némi vonzalom, elsősorban Sofud részéről. Érzett is némi dilemmát, hogy akkor most öltözzön be a dögmeleg Jedi-cuccba, vagy inkább vetkőzzön fürdőgatyára, és pancsoljon. Végül a többieknek nem volt kedve átöltözni, de sikerült integrálni a két igényt: a történet szerint Sofud el akart menni tárgyalni az Arrgaw vezetőivel. Közülük Mairt találta meg, akinek ugye van medencéje, meg...izé, sellői. Szóval Sofud beállt sellőnek, és végignézhette, ahogy Mair a I'm sexy and I know it c. szám ütemére emelgeti a súlyzóját, majd viselhette, ahogy a politikus megpróbálja őt felszedni. Mairnak egy idő után leesett, hogy tényleg egy Jedivel van dolga, akkor már nem volt olyan kedves, de rögtön megenyhült, amikor az egyik szolgája értesítette, hogy egy Jedi behatolt a birtokra, és kaszabol mindenkit. Sofud tudta, hogy Ghant az, úgyhogy a medence rejtett forrásán keresztül kivakarta a...tudjátok honnan Mairt, aki fűt-fát ígért cserébe.

Miután ezt lejátszottuk, még egy kicsit áztattuk magunkat, majd visszatértünk a feladatainkhoz. Elkezdtünk például tanakodni azon, hogy Lak és S'hoa hol a fenében vannak már, mivel ha valóban elindultak kilenckor, akkor már oda-vissza megjárhatták volna az utat. Itt Sofudnak kezdett felforrni az agya, hogy már megint neki kell levadászni az embereket, de csak azt tudtam mondani, amit ő nekem: nyugi van. Nyugi is lett, mivel kiderült, hogy Lakék már közel voltak, csak a kocsi megadta magát menet közben. Ha már így rendben voltak a dolgok, akkor eszegettünk egy kicsit, amihez Lakék is hoztak később hozzájárulást, úgyhogy az ebéddel nem volt gond. Némi beszélgetés után végül nekikezdtünk a játéknak, amivel már csak azért is vártunk ennyit, mert Lak kapott benne szerepet.

A következő jelenet Grimiéké volt. Tőlük ott búcsúzott el tegnap a történet, hogy megbeszélték a Névtelennel, hogy kihozza Sofudot csalinak. Most pedig ültek a véderős kantinban, és feszülten beszélgettek, hallgatván, hogy odakint szép lassan elered az eső. Aztán megszólította őket egy ismeretlen pasas, aki rébuszokban beszélve célozgatott rá, hogy tudja, kik ők, és szövetséget kínál. Lak aznap nagyon szerette a félinformációkat, olyannyira hogy nem is mondott el mindent. Az lett volna a lényeg, hogy ő egy zsoldoscsapat tagja, és ők segítettek megszökni a Vernetről is. Sidet akarják, figyelték Ghantot, aki valójában nem egy jelentőségteljes figura. Ezt sikerült jó sokáig tárgyalni; Grimiék érthetően bizalmatlanok voltak. Ekkor bemasírozott a Névtelen, és követelte a Jediktől Sofud hollétét, abban a reményben, hogy van köztük valami szövetség, és ők tudják, hol van. Lak nagyon zokon vette, hogy ilyen udvariatlanul félbeszakítják, és konfrontálódott is a Névtelennel, nem érzékelvén annak lehetőségét, hogy esetleg nem csak verbálisan lesz szétszakítva. A Névtelen távozáskor csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy azért keresi Sofudot, mert vérdíj van rajta, és amúgy Grimiéken is.
A következő beszélgetést nem hallottam olyan jól, mivel jégeső csapott le ránk, és elkezdtem behozni a cuccokat. Ahhoz képest, hogy nem rég még a napon pancsoltunk, elég durva vihar kapott el minket, kicsit sajnáltam is, hogy nem az első este érkezett, mert a biztos jó kis drámai élt adott volna a Vernet szétlövésének. Na mindegy, a természet nem támogatja a művészt!
A koncepció úgy volt, hogy Grimiék ez után két utat választhatnak: folytatják Ghant üldözését, vagy rájönnek, hogy Ike-ot is meg akarják ölni, és utána mennek. Viszont Lak meggyőzte őket arról, hogy Ghant értéktelen célpont, Ike-ról meg - ki mint vet, úgy arat! - ugyanúgy lemondtak, mint ő tegnap Sofudról. Viszont rájöttek, hogy Sofud korábban sok új infót mondott nekik. Csak egy dolgot nem kérdeztek meg tőle: tudja-e, hol van Sid? Igazából valahol örültem, hogy olyan döntést hoztak, amit én nem készítettem elő, mert így egyedibb lett a játék. Csak nem tudtam, innen hogyan tovább.
Innentől kezdve ugyanis Grimiék, Sirakáék és Ghant is Sofudot kereste.

A vicces az volt, hogy nem igazán volt ötletem arra, hogy Sirakáék hogyan jutnak el Sofudhoz. A reggeli nyitójelent azzal zárult, hogy Siraka elküldte megnyerőbb társát, Phsayát nyomozni, aztán majd ha kiderül valami, akkor ő megy ölni. Aki az elmúlt években részt vett a táborokban, annak talán feltűnik, hogy ez a gondolkodásmód akár Siraka védjegye is lehetne. A mai nap a változásoké volt...
Amikor Lia, azaz Psayah (nem emlékszem, hogy írják a nevét) eljutott Grimiékhez, ők már épp hátrahagyták a véderős álcájukat, mivel úgy vélték, hogy gyakorlatilag bárki megtalálhatja itt őket. Szerintem annyira nem volt egyértelmű a játékosoknak, hogy akkor most Grimiék felismerhetők-e, mert a beszélgetés nagyon puhatolózósra sikeredett. Úgy terveztem, hogy itt majd kiderül, hogy többen is vannak Ghantra, és akár össze is lehetne fogni, vagy kialakul valami harc, de végül Grimiék távoztak, és csak a véderősök kotyogtak el információkat Liának, némi beígért sztriptízért cserébe, amit aztán meg se kaptak. Lia egyébként elég jól hozta a karakterét, ahhoz képest, hogy ez volt az első napja játékosként Campben. Az ujjai köré csavart véderősöktől végül azt tudta meg, hogy Ghant tegnap a börtönnél csapott le, legalábbis valószínűleg, és utána is volt egy támadás.
Na, több se kellett Sirakáéknak! Felkerekedtek, hogy a börtönben majd informálódnak. Én nagyjából már belőttem, hogy ez uncsi beszélgetés lesz, amiből olyan sokat nem tudnak majd meg, szóval tovább járt az agyam azon, hogy mi lesz, de a haladás kedvéért hagytam, hogy Sofudék elmenjenek a boltba, míg én valahogy kitalálom, mi lesz. Gondoltam, ha már nem várunk sokat a beszélgetéstől, legalább a díszlet legyen poén! Egy börtönben ugye az ember nem lehet túl válogatós a szexuális orientációját illetően, úgyhogy be is szerveztem S'hoát és Lakot statisztának - pontosabban főszereplőknek a Mair miniszternek szánt filmbe. A kérdéses képeket nem rakom ki ide a netre - elég, ha annyit elárulok, hogy az indokolatlan cenzúra a legártatlanabb képből is a legbetegebbet tudja csinálni, ha jól használjuk! :D

Aztán, miközben ezt az ártatlan kis jelenetet "forgattuk", egy fénykard pengéje jelent meg az arcom előtt. "Hol van Ghant?" "Kicsoda?" - kérdeztem. Ez volt az utolsó szavam: Siraka levágta a fejem, majd a két fogvatartotthoz lépett. Igazából nem tudom, miért gondolta, hogy itt mindenki tudja, ki az az Aaron Ghant, főleg, hogy titokban vadásznak rá, de Sirakát ilyen kérdések nem foglalkoztatták. Szerencsére ott volt vele Lia, aki felvetette, hogy egy ámokfutás talán mégsem viszi őket közelebb a célponthoz, viszont sok kellemetlen ügy származhat belőle. S'hoa, a fogvatartott persze jó sokáig szóval tartotta őket, mire lesúgta, hogy talán a börtönigazgató mégis többet tud. Őszintén szólva az előbb levágott őr-karakteremmel eredetileg hozzá akartam volna vezetni, de így legalább S'hoa kiélhette magát... Illetve Sofudék is megérkeztek, s mint Grimi jelezte, már elegen vannak egy kommandós ellencsapáshoz...
Az igazgató elmondta nekik, hogy valaki tegnap megtámadta a börtönt, de visszavonult, aztán jött este valaki más, és kivitte Sofudot. Azt nem tette egyértelművé, hogy Sofud volt az, de elmondta, hogy kémkedésért ült, valószínűleg Jedi, és egy vörös bőrű twi'lek (Sirakáék ismerték a célpontot, legalábbis én azt hittem). A két támadó eléggé eltérő módszerekkel dolgozott: az első támadásnál koncolás volt, míg a másodiknál csak egy őr halt meg, de lőfegyver által. A kihallgatások még tartanak, felvétel nincs, ahogy tények se. Ekkor érkezett meg a kommandó, amit Siraka tisztességesen le is mészárolt. Ezt a pillanatnyi lefoglaltságát használta ki az igazgató, és menekült a pánikszobába, azaz a vécébe. Siraka természetesen nekiállt átvágni az ajtót, de az acél lassan adta meg magát, a véderősök pedig fáradhatatlanul küldték a kommandósokat. Lia megpróbálta meggyőzni a börtönigazgatót, hogy nem fogják bántani, csak jöjjön ki, de a hullahalom láttán az igazgató nem volt meggyőzve. A két karakternek fontos volt, hogy senki se emlékezzen rájuk, szóval ez a jelenet már inkább erről szólt. Lia átlátta, hogy ez patthelyzet, úgyhogy sikeresen tárgyalt az igazgatóval: nem ölnek meg több embert, ha kiviszi őket. Így is lett: az igazgató kiment velük, rávette a kommandósokat, hogy ne lőjenek, cserébe Sirakának le kellett raknia a fénykardjait. Aztán bevitte őket abba a szekcióba, ahol Sofudot tartották fogva, és elvileg Jedi-biztos volt. "Tessék, itt volt a Jedi, nézzenek körül, ha akarnak" - ajánlotta a támadóknak. Sirakáék pedig be is mentek, és keresték a nyomokat. Tudtam, hogy ezzel igazából magammal cseszek ki, de nem tudtam megállni: kimentem a szobából, és rájuk zártam az ajtót.
Miután befejeztük a röhögést, elkezdtünk azon elmélkedni, hogyan mehet tovább így ez a szál. Kell-e tovább mennie? Végül is a két karakter nyers erőszakkal akart elérni valamit egy szigorúan őrzött katonai objektumban, miért ne bűnhődjenek? Aztán rájöttem, hogy a karakter előtörije alapján igazából van egy megoldás. Közöltem Sirakával, hogy itt a "mindenkinél erősebb vagyok és bárkit ki tudok nyírni" elv felejtős, de én már rájöttem a kiútra, ő meg gondolkodjon csak. Egy kicsit hagytuk csak a levében főni, rájött az okosságra: a karakter elég jó a tudat befolyásolásában, valahogy úgy, ahogy Zannah a Bane-trilógiában. Úgyhogy megetette az őrökkel, hogy eltűntek, akik persze benyomultak a szobába. A párosnak még arra is volt esze, hogy ezek után ne nyírjanak ki mindenkit, hanem egyszerűen nyúlják le a kulcsot, surranjanak ki, majd bezárják az ajtót.
A börtön-akció drága volt Sirakának: teljesen legyengült, és elveszítette a fegyvereit. Nem maradt más vele, csak a társa, aki titkon meg akarta ölni. Ahogy Siraka összegezte: innentől kezdve sunyulás van. Ha tudtam volna, hogy ez kell ahhoz, hogy jó karaktert hozzon, már korábban lefegyvereztem volna...!

Az adást újra szüneteltettük, mert megérkezett Shue. Szegényt nem tudtam a megfelelő fogadtatásban részesíteni, mert még mindig azon vakaróztam, hogy a folyamatosan csökkenő időben mit kezdek a karakterekkel, mégpedig úgy, hogy az elképzelt végkifejlet felé terelem őket. A kérdés láthatóan csak engem nyomasztott: a többiek vígan iszogattak, és játszottak egy eredetileg alsósoknak tervezett memóriajátékkal. Tudvalevő, hogy mi minden játékból tudunk egy zseniális AEÚ-játékot kreálni: amikor belehallgattam S'hoáék verziójába, csaknem elfogott a röhögőgörcs.

A kötelező kávézás hozzásegített ahhoz, hogyan segíthetnék Sirakáéknak. Lak korábbi ügynök-karaktere, aki Sidre pályázott, igazából több úton is próbálkozhat. Például Sirakáékkal is. Tekintve, hogy a páros sok nyomot hagyott maga után, nem volt nehéz megmagyarázni, hogy az ügynök hogyan talál rájuk.
A beszélgetős jelenet szerint Siraka és Psayah éppen azon tanakodtak, miért kerültek ebbe a helyzetbe, és hogyan másszanak ki belőle? Mély meggyőződésük volt, hogy a börtön-fiaskó egy nekik felállított csapda volt, amit én egy elegáns hárításnak könyveltem el. Miért nem tudták elfogadni, hogy előbb gondolkodni kell? Sofud mondta, hogy minden játékban van olyan játékos, aki a klasszikus "barbárt" akarja tolni: megy, nem gondolkodik, üt, de azt erőssen. Sofud szerint Siraka karakterválasztásai között ez a preferencia bújik meg, nem kell ezért morogni. Mondom, jó, csak nem terveztem ilyen szálat. Ahogy néztem, most is inkább Lia hozta a gondolkodósabb karaktert, aki elemezte a helyzetet, és megoldásokat keresett. Aranyosak voltak, mint egy tűzrőlpattant feleség és a tohonya férje. Kicsit emlékeztetett arra a sztorira, ahogy idekerültek! :D :D :D
Itt kezdtem el érezni, hogy Siraka tényleg kezdi használni a kobakját, és nem arra, hogy lefejeljen másokat. Amikor Lak megjelent, hogy megvegye tőlük Sidet, már egész jól tudtak seftelni. Pedig Lak megnehezítette a dolgukat, mivel annyira összekeverte a szálakat, hogy újra kellett kezdeni a jelenetet. Lényeg a lényeg, Lak felajánlott két fénykardot, pénzt és felszerelést nekik, ha elviszik Sidhez. A sztori szerint Sirakáék ugyanúgy nem tudták, hol van Sid, mint ahogy a Névtelen se, de Siraka bedobta, hogy lenyomozták az adását. Ezzel éppenséggel tudtam volna vitatkozni, de így legalább nem kellett azon elmélkednem, hogyan jutnak el a JC10 nagy felbujtójához. A csapda-elmélet mentén Sirakáék úgy döntöttek, tudni akarják, mit akart velük Sid. Úgy vélték, hogy Névtelen tudja. Arra gondoltak, elmennek a kocsmába, meg a börtönbe, hogy a Névtelen nyomára bukkanjanak. Hát, ezzel sikerült újabb időt veszíteni....

Éreztem, hogy pörgetni kell, mert lassan sötétedik. Ez annyira nem lett volna fontos, de vasárnap bejártam a környéket, és találtam használható helyszíneket, amire a többiek kíváncsiak is voltak. Így végül a dobókocka döntötte el, ki kit talál meg előbb. Mivel Grimiék voltak az élen a nyomozásban, plusz két pontot kaptak egy választott dobásra. Így végül nekik volt a legtöbb pontjuk Sofudra és Ghantra is.
Siraka és Lia nem igazán értették, mire dobnak. Ezt sajnos nem beszélték át, úgyhogy végigvezettem őket, hogy mit jelentenek azok az infók, amiket ma begyűjtöttek: Ghant vadászik Sofudra. A Névtelen viszont életben akarja tartani Sofudot. Ez a három karakter tehát egy helyen lesz, legalábbis nagyjából. Stimmt?
Aztán jött a hír: Mair rezidenciáját Ghant megtámadta. Ha pedig Ghant rátámad valakire, akkor érdemes Sofudot is arra keresni. Így Grimiék, Sirakáék és a Névtelen egyaránt ugyanoda mentek: Nógrádmarcal Hanseburg (Arrgaw fővárosa) szélére, egy tóhoz, ami Mair medencéje. Végre, egy kis akció!

A felosztás szerint a település közepén szétváltunk. Sofud és én bementünk a hátsó útra, ahol elrejtőzve vártuk Grimiéket, akik elérik majd Ghantot. Grimit, Sirakáékat és Shue-t Lak vezette volna a tó megkerülésében, mely út végén megtalálták volna ezt a bizonyos hátsó utat.
Sofuddal tökéletes, drámai helyszínt találtunk. A lerobbant hidacska és felborult vadászles, a vihar után gomolygó köd és a lenyugvó nap pont jó díszlet volt a leszámoláshoz.
Aztán jött a gubanc. A komoly esőzés miatt a tó körüli út járhatatlan volt, ezért Lakéknak vissza kellett jönniük. Ezzel elvesztettük azt a fél órát, ami a sötétedéstől választott el minket. A mindent eldöntő fénykardpárbaj így a sötétben zajlott le. Nem tudom pontosan, mi történt a hősök között, de az eredmény végül Ghant halála, Trevor (Zera) megcsonkítása és súlyos megsebesítése, és Thor-dyas (Grimi) szintúgy súlyos sebe lett. Ez a szökött Jedi nem adta könnyen magát...
Azért sem tudhatom, mi volt köztük, mert a történet szerint a Névtelen és Sirakáék is a közelben vannak, csak nem elég közel ahhoz, hogy beavatkozzanak. Állítólag elég komolyan néztem ki full fekete csuklyában a sötét lápvidéken, ahogy a párbajt figyeltem. Siraka és Psayah nem ijedtek meg: végigkommandózták a susnyást a vívók mellett, majd meglepték a Névtelent. Szerintem ennyi év alatt nem volt még ilyen jó párbeszédem Sirakával. Nagyon jól kijátszotta a karakterét, reagált az enyémre és az eseményekre. Így, fegyver nélkül sokkal érdekesebb volt az alakítása. A Névtelen úgy döntött, előre megy, mivel látta, hogy a Jedik elestek. Pisztollyal szitává lőtte Ghant hulláját, majd felajánlotta Thor-dyaséknak a segítségét. Egyedül persze nem tudta elvinni őket, ezért meg kellett győznie a nagyon is szkeptikus Jedi-vadászokat, hogy segítsenek. Rövid, de jó párbeszéd volt. A már nem is annyira Sötét Jedik elvették a fénykardokat, de cserébe elvitték a Névtelen hajójára a két sebesültet.
Sofud jelezte, hogy a párbaj közben eléggé megvágta Zerát, úgyhogy arra legalább dobni kéne. Hiába, nem szeret veszíteni... :) Pedig ő mondta, hogy úgy alakítja majd a helyzetet, hogy a játékosok folytathassák. Mindegy, ez már a vég volt. A dobókocka úgy ítélt, hogy Zera megmarad, ha szerzünk neki köztársasági segítséget, és megissza a kedvéért kibontott sört (arra még volt erejük, hogy megmondják, melyiket kell kiszedni a gyógyszeres ládából...). Zera ez utóbbit nem utasította vissza, mint ahogy Grimi sem. Siraka és Psayah leléptek, a Névtelen pedig segített eljutni Thor-dyasnak Sofudhoz, akit Mair a helyi vezetők titkos konferenciájához vitt.

A helyi vezetőket a következők alakították: Shue, mint miniszterelnök, Lak, mint hadügyminiszter, S'hoa, mint kereskedelmi miniszter, és én, azaz Mair, mint titokminiszter. Röviden felvázoltam, hogy mi történt eddig, majd jött Sofud, akinek nagyon fontos volt, hogy lejátszhassa ezt a jelenetet (kettőnk közül végig ő érezte fajsúlyosabbnak ezt a szálat, még robbanást is akart a végére). Hát, mit ne mondjak, az érveit úgy morzsoltuk szét, mint rancor a gamorrait. Utólag kérdeztem, hogy mit remélt ettől a tárgyalástól, amire azt válaszolta, hogy igazából fel volt készülve mindenre, azt tudta, hogy a karaktere a végletekig kitart, és próbálkozik meggyőzni másokat. Hát, próbálkozni azt lehet. Csak hát amikor azok az emberek ülnek veled szemben, akik mind benne voltak pár JC szervezésében, egy eleve vesztes helyzetből nehéz jól kijönni. Végül valami kis siker összejött
Sofudnak, amit igazából a karakter - azaz a hiteles játék - kapott, nem az érvei.
A következő Thor-dyas volt, aki kikönyörögte, hogy segítsenek neki. Előtte Sofuddal tárgyaltak valamit, azt nem hallottuk, de mindegy is - velünk mindent tisztázott. A tanács felajánlotta neki Sid helyét, s ezzel a megmarad verneti Jedik vezetését. Ez S'hoa rögtönzött ötlete volt, és mit ne mondjak, ennél jobban nem is végződhetett Grimi szála. Sidet azonban nem láthatta már. Sid-moni Talo ugyanis egy másik szembesítésre volt hivatalos...

Dabolus Hameln. Ezt a nevet először az Ike vs Ytes párbeszédben használtam, de nem lett nagyobb reakció rá. Valamiért mindenki azt hitte, hogy Sidet kell elkapni, egyedül Grimi emlegette a játék során, hogy őt is csak állomásnak tekinti.
A teljes felkelés szervezője ez a Hameln volt, akit csak a hadnagyok, azaz Sid-moni Talo, Otau Ytes és Cronox Damaran (ő csak elhangzott a játékban, végül senki nem ment az ő szálára) ismertek. A záró jelenetben végül megtudhattuk, mi lett Hameln és Sid sorsa.
A záró jelenet egy félreeső bolygó félreeső kocsmáját mutatta be a nézőknek, ahol Sid talaj részegen ül egy mocskos asztalnál, valami senkiházi zsoldosnak keseregve, olcsó sört és Alestormot hallgatva. A nagy önsajnálat közepén jelent meg Siraka és Psayah hologramja, hogy elbeszélgessen Siddel. Sid elpanaszolta, hogy vége van mindennek, elege van az egészből, a lázadásnak vége, menjen mindenki haza... Hameln ugyanis halott. A Ruusan melletti Charnyn berendezett bázison nyugszik a holtteste, amit fénykard és Erő-villám marcangolt szét. Nyilvánvalóan valaki ellene fordult az övéi közül. És egyébként, még ha nem is támadták meg Hamelnt, nem is támogatták az ügyét. Itt van például Thor-dyas. Rég meg kellett volna halnia, erre nem most írt egy üzenetet, hogy találkozni kell? Sid elküldött mindenki a pokolba. Ekkor tört rá az ügynök, akit Sirakáék hoztak. Sid először azt hitte, hogy a GBE küldte, ám Lak felfedte, hogy a megbízója független mindenkitől: ő nem más, mint Sid régi padawantársa és mentora, S'hoalen Deare.
Nagyjából ezt tartalmazta volna a zárójelenet. Lak egy kicsit elsiette a rohamot, ezért néhány infót utólag kellett megosztani, de lényeg a lényeg: kerek a történet.

Mire eljutottunk idáig, már majdnem éjfél volt. Beszélgettünk a táborról, a jövőről, a régi táborokról. Sofud nagyon tervezni akart, de mi visszafogtuk a lelkesedését: meglátjuk, hogy állunk majd egy fél év múlva! Ilyenkor, Camp végén mindig nagyon lelkes a társaság, de a megfigyelés szerint ez a lelkesedés hamar lecsillapodik. Most inkább ne foglalkozzunk a jövővel, és örüljünk ennek a tábornak!
Ez az öröm egy kicsit enervált lett: nem csaptunk nagy partit, helyette beszélgetések, melegszendvicsütés, meg egy kis sörözés lett. Elég hamar elmentünk aludni: úgy látszik, sokunkból kivett ez a nap, különösen, hogy Lak és Shue másnap dolgozni mentek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése