2014. augusztus 18., hétfő

JC14 ötödik nap

Ezt a bejegyzést már a tábor után írtam, de még csap pár napja jöttünk haza, ezért frissek az emlékek. Sőt, annyi előnye van még a dolognak, hogy így legalább sikerül képeken keresztül bemutatni az eseményeket.

Nem tudom, hogy mikor történt pontosan, de eddigre már biztos lemondtunk arról, hogy Matten lejön. Az időjárás azonosult a gyászunkkal, mert ezen a délelőttön is esett az eső, ami azt illeti, az eddigieknél jóval komolyabban. Egy csomó ideig úgy voltunk vele, hogy átszervezünk mindent, és amolyan „home office” szerepjáték lesz ma, de végül csak kidugtuk az orrunkat otthonról, főleg Soossynak köszönhetően, aki elindult sétálni, mielőtt még igazán felbosszantotta volna magát a zuhanyra való várakozás miatt. Konkrétan a boltba vettük az irányt, ahol vettünk némi péksüteményt meg édességet, és természetesen egy Jägert.
Az égiek megerősítették, hogy jó úton járunk, azzal, hogy elállt az eső, és Zera is megérkezett. Úgy voltam vele, hogy „most vagy soha”, mely véleményemet a többiek is osztották, így megkezdődtek az előkészületek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Shue és S’hoa kimentek a Kálváriához, hogy újabb titkokkal várják a játékosokat. A játékosok nagy nehezen összeszedték magukat, majd felolvastam nekik K ügynök levelét, amiben közölte, hogy megunta a várakozást, úgyhogy megszökött a pincéből, de azért jófejségből vett nekünk reggelit. Kyp és Jeff fogadkoztak, hogy ha legközelebb meglátják, lábon lövik. De nem látták meg: Sofud komolyan vette a játékot, és tisztes távolságból lemaradva követett minket, miközben az újból megeredt esőben bandukoltunk a „Citadella” felé. Shue és S’hoa természetesen imádtak minket, amiért ilyen sokáig álldogálhattak az esőben, ráadásul a domb rossz oldalán. De legalább nem kellett csökkentett üzemmódban lefolytatni a jelenetet, amelyben Shue aktuális karaktere, Matilda előadást tartott a játékosoknak a helyi régészetből. A megbeszéltek szerint aztán a mesélők rövidített úton indultak vissza a szállásra, én pedig tettem egy kört a játékosokkal.
A srácok nagyon szépíteni akarhattak a tegnapi baklövések miatt, mert nagyon komolyan vették a játékot. Megmondom őszintén, nem is mindig tudtam követni az eszmefuttatásokat, amelyek mentén szervezték a következő lépéseket. Például találtak valami joghézagot a 103 éve kötött szerződésen, és kezdeményezték, hogy Gellan kapitány a Jeditől visszakapja a tiszti rangját, s ezzel tárgyalási joga legyen. Persze nehéz is volt mindenre figyelni, miután még a Kálvária tövében Siraka egy coming outtal borzolta a kedélyeket: megtudtuk, hogy a karaktere igazából nem Grigorij, az ellenőr, hanem a bujkáló fejvadász: Sir Aka, a kóborlovag. És ha már kiderült, hogy fejvadász, akkor ő le is vadászná K ügynököt. Ez pont kapóra jött, mert a tervek szerint amúgy is találkoztunk volna vele. Megadtam neki Sofud várható tartózkodási helyét, és előreküldtem, hogy kapja el az ügynököt, de „élve és egy darabban”. Egy kicsit azért borzolta az idegeimet, hogy Sofud ezek után felhívott, hogy konkrétan egy sörözőt talált magának, de szerencsére nem volt nagy kilengés, úgyhogy Sir Aka még idejében elfogta K-t.
Az ügynök tájékoztatott róla, hogy Soossyy tegnapi kis csöves karaktere, Tanai kirobbantott egy felkelést, azok után, hogy tegnap a börtönben is volt felkelés. A karaktereink ekkor inkább terelni kezdték a témát, például a császári archívumra, ahol Matilda szerint érdekes infókat találhattak. Sofud eligazítása után hazafelé vettük az irányt, ahol láttuk, hogy Soossyy csakugyan fellázított vagy három statisztát. A többieket odaképzeltük. K ügynöknek tervei voltak Tanaival, ezért megpróbálta meggyőzni, hogy másfelé terelje a tüntetők haragját, például a hivatalosan is bűnbaknak kikiáltott kisebbségekre. Az én karakterem a közelbe ült, és rágyújtott egy szivarra (igazából nápolyi), és élvezte a műsort. Egészen addig, amíg a tömegbe nem lőttek, ami erre még mérgesebb lett, és elindult, hogy meglincselje K-t. Még szerencse, hogy újra kineveztek tisztnek, így nem volt probléma Kypéknek parancsolni, hogy azonnal vigyék ki Sofudot, mert még kell nekünk. A jelenet végén kupaktanácsot tartottunk, és új rekordot sikerült felállítani: 4 játékos 4 felé ment. Jess ismét megpróbálkozott a bennszülöttekkel, és fel akarta keresni a vezetőjüket, Obamát, Kyp jött velem az archívumba, Jeff megpróbálta életben tartani Soossyy-t, Siraka pedig Matilda letartóztatását igyekezett megakadályozni. A rövid kis akciójelenetek alatt kiugrálták magukat a srácok, és Zerát is sikerült rávenni egy laza kis rpg-re.
Szóval ebéd környékén kirobbant a forradalom a városban, beindultak a letartóztatások, gyűltek a hullák. Eközben K bevitt minket az archívumba, ahol még neki is meggyűlt a baja a bürokráciával. S’hoa kicsit kómásan, de azért tájékoztatott minket a lényegről: a hely történelmében vannak ilyen Avatárok, akik már Matilda régészeti leleteiben is megmutatkoztak. Konkrétan 5 Avatár van, S'hoa még sztorikat is kitalált nekik a Grimedth V'larr hagyatéka című rpg-eposz alapján:
  1. Vörös: a föld, a rend, a biztonság, nyugalom avatárja
  2. Fehér: a tűz, a változás, szabadság avatárja
  3. Kék: a víz, a tudás és tanulás avatárja
  4. Sárga: a nemesfémek, gazdagság, haszon, opportunizmus avatárja
  5. …és a fény avatárja, aki mindig valami nagy változást akar, és ezzel káoszba taszít.
Nem volt annyira izgi jelenet, még ha a játék szempontjából ez volt a mai legfontosabb információ is. A többiek azért feltalálták magukat, remekül statisztáskodtak, pisszegtek. Ez után mi mentünk statisztálni nekik, hiszen eljött az idő, hogy Jess meggyőzze Obamát. Zera, aki a vezért játszotta, nem alakította valami nehézre a feladványt, mivel láthatóan az egyetlen Jedinek már kezdett elfogyni a türelme. Így a jelenet jól végződött, és Obama elindult Ofenbe. Így legalább megtudtuk, hogy mivel közlekednek a hobbitok (eredetileg más nevük volt, de az megtévesztő, úgyhogy hobbitok lettek).
A nap rpg-s zárásaként jött a tárgyalás. A játékosok kitettek magukért, és felhasználva K ügynök kapcsolatait minden fontosabb szereplő megjelent Takács Adolf nappalijában. A hosszú beszélgetés alkotmányos monarchiás nemzetállamok felé haladt, amibe a játékosok saját vérmérsékletüknek megfelelően szálltak be. Kyp igyekezett tárgyalni, de hozta a karakter kisebbségekkel szembeni rokonszenvét, ezért néha átment agresszívbe, Jess remek moderátor volt, Jeff és Siraka pedig üres tekintettel bámultak maguk elé, és csendben reménykedtek, hogy a tárgyalás rosszul alakul, és végül megölhetnek valakit. A sors nem nekik kedvezett: Jess és Kyp hathatós moderálásával ellenzéki-kormánypárti kiegyezés született, és sikerült lerakni egy viszonylag stabil állam alapjait.
A mesélők elmente után Gellan kapitány tartott némi eligazítást az embereinek. Először is, eljártuk a már-már rituális örömtáncot a Flo Rida taktusaira, megünneplendő, hogy teljesült a küldetés több fontos eleme is, és egy csomót kaszálunk ezen. Elmeséltem ezt az Avatár-dolgot, jókat röhögve a helyi folklóron. A többiek nem voltak ennyire kultúr-fetisiszták, és komolyan vették a sztorit. Végül arra a megfejtésre jutottak, hogy ők az Avatárok, és a legendák róluk szólnak. Ezen is táncoltunk egy kicsit, hiszen legendának lenni menő. A további nyomozást leállítandó, közöltem velük, hogy már csak az aggaszt, hogy vajon csak ezen a bolygón suhant-e el ez a 103 év, vagy a Coruscanton is. A játékosok annyira nem izgultak: Kypnek és Sirakának amúgy is baja volt a hazaiakkal, Jeffnek mindegy, amíg van nyugtató, Jess pedig Jedi. De azért beleegyeztek, hogy a béke-parti után felszállhat a hajó, főleg, miután fokoztam a gyanút azzal, hogy a Köztársaság azért nem keresett minket, mert mi amolyan feláldozható csapat vagyunk.
„Miért, mit gondoltak abból, hogy egy kocsmából toborzok embereket? Abból, hogy nem teszek fel kérdéseket? Abból, hogy félőrült kommandósokat veszek fel legénységnek?” – tettem fel a kérdéseket. A legénység szimpátiája valahogy nem növekedett hős kapitányuk iránt. „Oké, minden rendben lesz! Holnap felszállunk, visszatérünk a Magvilágokba, aztán majd csak lesz valaki, aki fizet ezért a bolygóért!” – vetettem be a Han Solótól ellesett féloldalas mosolyt. Harrison Fordnak jobban áll, mert a fokozódó indulatok közepette végül Kyp fogalmazta meg a legénység álláspontját: „Kapitány, én most vagy megfojtom magát, vagy leiszom magam!” „Fizetem a sört!” – vágtam rá, tudván, hogy a sör ingyen van…
Nem szándékosan, de ezt is sikerült kijátszani. Zera és Sofud egyesített erejéből megszületett a bolygó kapitánya, akit Kyp testesített meg. Ezt mindenki képzelje úgy, ahogy akarja, csak annyit árulok el, hogy amikor kintről hallottuk az üvöltést, hogy „freeeeedooooom!”, akkor azt hittük, megtámadtak minket.  Tekintettel arra, hogy most voltak szomszédjaink, lemondtunk a hangos mulatozásról (ezt azért még elmagyaráztuk egyszer a srácoknak, hátha valamelyik része nem volt világos...), de egy JC-hez méltó "sokáig fennmaradunk és iszogatunk" estét sikerült összehozni. Készültek jó kis fényképek, fogyott az itóka, aztán valamikor kettő-három felé érzelgős beszélgetést folytattunk arról, hogy milyen jó a Camp, és szerencse, hogy nem adtuk fel, pedig már szinte mindenki lemondott róla… Azért sikerült leállítani a bulit, amikor Soosssyy, Shue meg én elkezdtünk politizálni… :D

1 megjegyzés:

  1. "Jeff és Siraka pedig üres tekintettel bámultak maguk elé, és csendben
    reménykedtek, hogy a tárgyalás rosszul alakul, és végül megölhetnek
    valakit." - egy percig röhögtem :D

    VálaszTörlés