2014. augusztus 15., péntek

JC14 negyedik nap

Hosszabb beszámoló a negyedik napról. Megtudhatjuk, hogy a Jedi Camp szervezők és játékosok élete nem csak játék és mese...!

Reggel eső bizonytalanította el a társaságot azzal kapcsolatban, hogy ez egy jó nap lesz. Szerencsére a közösen gyűjtött pozitív hullámoknak köszönhetően olyan délre már égetett a nap, úgyhogy az előzetes tervek nagyjából megvalósíthatóvá váltak.
A történet szerint a II. Kame-hame-ha valamilyen okból nem tudott belépni a hiperűrbe, ezért visszatért a bolygóra. Ott szállt le, ahol korábban, némiképp simábban, hiszen Takács Adolf és kompániája remek kis támaszpontot hagytak ott. A támaszpont őrét Soossyy alakította, aki afféle korábban leszázalékolt „vissza a munkába” program résztvevőjeként vigyázott a rég használaton kívül lévő leszállópályára. A „rég használaton kívül” alatt itt 103 évet kell érteni, amire a játékosok egyébként egész hamar rájöttek.
Nero színe előtt
A hajó tehát úgy járt, mint a drón: valami Star Trekbe illő jelenség miatt az ő három napja alatt egy évszázad ment le ezen a világon. A pánik szerencsére nem ütötte fel fejét a felfedezők között, így jó hangulatban üdvözölték S’hoát, aki kereskedőként tengette napjait ebben az érában, és konkrétan egész takaros kis vagyonra tett szert a néhai Takács Adolf és telepesei gépei felhasználásával. A császár, Néró már kevésbé volt szívélyes, mivel kicsit sértődött volt amiatt, hogy a Köztársaság nem tartotta magát a szerződéshez, amit még a dédapjával kötöttek. Nem is volt nagyon megértő, amikor idő-hurokra meg mindenféle furcsaságra hivatkoztunk. Gellan kapitány mehetett is a börtönbe néhány nagyképű beszólás után, ami jó ötletnek tűnt abból a szempontból, hogy a tegnapi jó kis önálló játékot tovább vihessék a többiek. Jeff félőrült kommandós karaktere egy perccel ment a kapitány után, mivel a marhája a késével kezdett játszani a császár trónjától pár méterre. Igazából ezzel az volt a gond, hogy az elkobzott kés markolatában volt az idegileg kissé labilis katona nyugtatója is, úgyhogy a többieknek hat órája maradt társaik kimentéseire, mielőtt Jeff berzerker-üzemmódba kapcsol. A megfogyatkozott csapat engedélyt kért a citadella meglátogatására, hátha a szent helyen kideríthetik, miért kerültek időhurokba. Nos, II. Pontius felégette a helyet, amint a felderítők leléptek anno, úgyhogy a szekularizációval már nem volt gond. A vallásosság helyére viszont a félreértelmezett szerződés mentén egy idétlen, vaskos bürokratikus rendszer alakult ki, így az engedélyt most már akkor sem Nérótól kapták volna a játékosok, ha egyébként a császár rokonszenvezett volna velük.
Itt le is álltunk egy kicsit, hogy megebédelhessünk. A mai nap egyébként bolognai volt, szerintem egész jól sikerült, annak ellenére, hogy Shue váltakozó minőségű munkaerőt kapott segítségül. Legalábbis Jeff és én nem voltunk valami nagy bajnokok a tésztaszűrésben… Hiába, öregszem, nem bírom már úgy a sört! Ebéd közben valamikor Sofud is megérkezett.
Kajálás és az azt követő szokásos döglés után a felfedezők újabb kapcsolatot teremtettek a világgal, ami konkrétan a bürokrácia útvesztőiben való tévelygést jelentette. Itt volt némi értelmezésbeli probléma, ami felhívta a figyelmet rá, hogy bizony már nem a JC régi játékosaival játszunk, hanem olyanokkal, akik eddig ritkán hozták magukat döntéshelyzetbe, tehát a konzekvenciákat se igazán látták át. Kyp pedig most volt itt először.
Valaki nem szeret hivatalba járni...
Szóval a mi koncepciónk szerint a játékban eltel 103 év, a nemesi dinasztiák megszűntek, és az uralkodó réteg amolyan taláros nemességgé változott. A társadalmi változások miatt hivatalnokból és földművesből is túltermelés van, ezért a bürokratikus rendszer merev és túlkomplikált, az alsóbb rétegeknél pedig sokan földönfutók, így bűnözők lettek, és a felszabadított rabszolgák sem tudtak mit kezdeni a szabadsággal. Szóval vannak itt feszültségek rendesen, amit egy a végtelenségig elidétlenkedett „hivatal-jelenettel” akartunk megjeleníteni, csakúgy, mint a JC12-ben.
A játékosoknak meg az volt a koncepciója, hogy biztos valami utopisztikus világ lenne itt, ha tegnap jobban odafigyelnek a tárgyaláson, és most őket büntetjük az idegesítő eljárásokkal. Siraka, aki volt a JC12-ben, vette a poénokat, de Kyp és Jess elég ideges lett. Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy kilépnek az rpg-ből, és offban veszekednek azon, hogy a játékban mit kéne csinálni.  Leginkább arra a következtetésre jutottak, hogy semmit nem lehet már itt tenni, és mindenki mehet a francba. Elég szürreális jelenet volt, de egy idő után rájöttünk, hogy itt igazából az a gáz, hogy a kijelölt utat szemétkedésnek veszik, tehát azon nem akarnak végigmenni, viszont nem tudtak kitalálni alternatív utat, mint mondjuk tegnap. Egy idő után Soossyy is felhúzta magát, és leoltott mindenkit, nagyjából olyan diplomatikusan, mint Les Grossman a drog-kartellt a Trópusi viharban (ő a tábor implicit hőse).

Sofud, aki ebben az érában ügynököt alakított, serényen fotózta is a konfliktuskezelési gyöngyszemeket.
Nagy nehezen csak átverekedték magukat az igazolványszerzésen, bár sajnos a poénokat nem vették. De legalább eljöttek Jeffért és értem a börtönbe. Amikor kinyitották a zárkának kinevezett fészer ajtaját, Jeff már fojtogatott, úgyhogy a karakterem örült, hogy végre megjött a felmentő sereg. A feszültségek sajnos nem apadtak, mivel a következő percben Kyp megmagyarázhatatlan okok miatt agyonlőtte a börtönőrt. Állítása szerint kissé felhúzta a bürokrácia, és a börtönőr talán nem akkora veszteség… Gellan kapitány szerint azonban gáz, ha találnak a börtönben egy hullát, aminek lézerfegyver égette le a fejét. Úgyhogy kiengedte a zárkából az egyik foglyot, és szólt Jeffnek hogy üsse le. A terv szerint odarakta volna a kezébe a fegyvert, majd lelépnek, és akkor már lesz gyanúsított. A rabot azonban Sofud játszotta, és aki ismeri a JC09 történetét, az tudja, hogy Sofud időnként nem bír magával. Most is fel-felugrált, addig, míg Jeffnél elpattant a cérna, és leszúrta.
A pillanat, amikor a dolgok
rosszabbra fordultak..
Most már két hullánk volt. Gellan kitalálta, hogy akkor gyújtsák fel a börtönt, az tegnapelőtt is úgy bejött Sofuda halálánál. Jessnél itt pattant el a cérna: Jediként ezt már nem tudta feldolgozni. Így a társaság ma már másodszor is szétesett. Mondom: „mi van veletek? Tiszta amatőrök vagytok, tegnap pedig begyűjtöttetek egy csomó achievement-pointot!” „Most beváltottuk” – jegyezte meg Jeff. Soossyy agya kezdett elfüstölni, és rimánkodni kezdett valami tömény alkoholért. Valahogy rájöttünk, hogy az most mindenkinek jól esne. Így aztán elindultunk a kora estében, hogy majd szerzünk valamit. A boltok többsége zárva volt, de legalább a séta alatt volt időnk megbeszélni a dolgokat. Előkerült, hogy néha érdemes a „dobozon kívül” gondolkodni, meg hogy nem érdemes személyesre venni a játékot, de a legérdekesebb megállapítás azzal volt kapcsolatos, hogy miért más az idei Camp hangulata, mint eddig. A geekek körében jól ismert karaktersémák közül mi általában a jó és a rossz verzióit szoktuk használni, idén viszont a játékosok többsége a neutrális sémákat hozta, és egyedül Jess hozta a hagyományos karaktert. Emiatt egy kissé komikussá váltak a dolgok, ő meg úgy érezte, hogy rajta röhögünk. Valamiért mindenki azt érezte, hogy rajta röhögünk. Még szokni kell, hogy az eposzi magaslatokból átváltunk a pikareszkbe…
Végül Sofuddal felvásároltuk a helyi Nemzeti Dohánybolt alkoholkészletének 100%-át, ami konkrétan két üveg házi sört jelent. Ez jó szolgálatot tett a kocsmajelenetben, ahol a játékosok megismerhették Soossyy javíthatatlanul idealista karakterét, és a statiszták gyíkemberekről szóló hiedelmeit. Egyik sem tűnt valami érdekesnek, úgyhogy a felfedezők leléptek, csak hogy összefussanak K ügynökkel, azaz Sofuddal, akit végülis anélkül is szóra tudtak bírni, hogy levágták volna bármijét. K egy kissé nagyképű volt ugyan, de legalább konkrétabb infókat adott az adott éra rendszeréről. A nyelvét egyébként egy minőségi 100 éves ital oldotta meg (valójában sör), amit a néhai Takács Adolf ideiglenes támaszpontnak kinevezett lakásának pincéjében találtak. Ezt a pincét az ügynök is jól megismerte, mivel a szíves vendéglátók ide zárták be, amikor elmentek megismerkedni S’hoával, aki ebben az érában Startaylor névre hallgatott. Ez a karakter mondhatni vérbeli üzletember volt, aki nagyban játszott, és mindenkit ismert. Jó sok információ és javaslat érkezett tőle is, a legérdekesebb az volt, hogy Takács Adolf házából szinte bárhova el lehet jutni egy alagútrendszeren keresztül, mivel a néhai köztársasági telepes, illetve polgármester az előző landolás kapcsán kirobbant harcokban kicsit meggárgyult, és éjszakánként olyan volt, mint a Kis Vakond. Zárásként azt is megtudtuk, hogy K minden bizonnyal le is lépett egy ilyen alagúton. Szívás.
Az este természetesen szolid, de vidám sörözgetéssel zárult. A nagy alkoholizálással vártunk még, mert Zera szólt, hogy holnap érkezik…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése