2014. augusztus 13., szerda

JC14 harmadik nap

A JC következő napja, főleg rpg szempontjából. Vannak képek, meg illusztrációk, amit még a táborban töltöttünk fel, csak hogy átjöjjön a lényeg...

Jeff tovább aludt, mint mi. Igen, még egyszer leírom: Jeff tovább aludt, mint mi! Kezdjük lezülleszteni az embereket… Csillát persze nem tudta felülmúlni, aki már rég úton volt a következő nyaralása felé, mire az első ember kidugta az orrát az éjszakai hülyülések után.
Ennek ellenére sikerült a JC szokásaihoz képest egész jó időben, úgy a déli órákban elkezdeni a játékot. Elhatároztuk, hogy a mai nap Marcót, azaz Sky karakterét kicsit háttérbe toljuk, hátha a játékosok kicsit több önálló döntést hoznak, és több erkölcsi gátlást tanúsítanak majd, amikor lehetőség akad egy bolygó diszkontáron történő felvásárlására. Ennek érdekében Matten karakterét vissza kellett vinni a hajóra, és nyilván nincs más erre, mint a kapitány...
Szerencsére a sör a mi időnkben még
nem volt 103 éves...
Az első küldetés Kemence kálváriadombjára vitte a játékosokat, ami a játékon belül szintén egy szakrális, régi történeteket megörökítő hely volt. A kirándulás célja az volt, hogy a zuhanásban megsérült hajó egyik alkatrészét pótolják egy korábban lezuhant „tüzes szekérből”. Akkor azért főttek a fejek, amikor kiderült, hogy a 103 éve földbe csapódott „hullócsillag” valójában a kb. 3 hete kiküldött köztársasági felderítő drón. Hirtelen mindenkinek lett önálló gondolata, a játékosok elkezdték használni a karaktereiket, úgyhogy egész jól indult a nap, be is kellett iktatni egy újabb szálat a nagy érdeklődésre való tekintettel.
Így ebéd után úgy alakult, hogy Sky visszavitte a börtönben kicsit leharcolt pszeudo-Mattent a hajóra, Jess és Jeff (ez lehetne valami rajzfilm címe) elmentek, hogy összebarátkozzanak a helyi birodalmon kívül élő barbárokkal, Kyp és Sira pedig egy békekonferencián vettek részt, amely során „isteni hatalmukat” próbálták felhasználni, hogy mindenki kibéküljön a másikkal, mire a Köztársaság megérkezik.
"F*szér' hagyod, hogy ölelgessenek!"
S’hoa és barbárjai tehát kimentek Kemence szélére, és ott őrjöngve próbálták felvenni a barbár életérzést. Mire Jessék megérkeztek, már magyarul sem beszéltek. Jess és Jeff jófejek voltak, hoztak kaját is, de sajnos S’hoa nem úgy tervezte a jelenetet, ahogy mondjuk Walt Disney tenné. A barbárokat évszázadok óta piszkálják az emberek, szóval nincs túl sok motivációjuk a békére, abban meg nem hisznek, hogy a Köztársaságot ezt nem fogja érdekelni. Így amikor már úgy tűnt, hogy Jess meggyőzte őket, és jött a nagy ölelkezés, S’hoa szívélyesen megkéselte Jeffet. Jess ezért még nem akart háborút kirobbantani, inkább letorkolta a mellette vérben fetrengő kommandóst, hogy „f*szér’ hagyod, hogy ölelgessenek”. A Jedi-empátia a tárgyalás további perceiben sem jött vissza, mivel Jess rájött, hogy ezek a népek csak a „mindig van egy nagyobb hal” elvben hisznek, és még a tényleges háború előtt meg kell velük értetnie, hogy jobb, ha átállnak a békés gondolkodásmódra. A „mindig nagyobb van egy nagyobb hal” elvet úgy illusztrálta, hogy szétlövetett egy fát Jeffel. Sajnos a következő percben kiderült, hogy az valami szent fa volt, úgyhogy jobbnak látták, ha kereket oldanak, mielőtt a barbárok teljesen felocsúdnak a sokkból…
Ezután – illetve játék szerint ezalatt – valamivel kulturáltabb, de nem sokkal szélesebb látókörű partnerekkel kellett megegyeznie Kypnek és Sirakának. A vallásos Fehér ház feje, Ataulf nagy hozsannával fogadta a két istent, ám ez az áhítat addig tartott, amíg el nem kezdtek üzletről beszélni. Pontius császár és a Vörös ház régense hasonlóan hatékonyan képviselték az érdekeiket, kiforgatva a jószándékú követek összes szavát, annak érdekében, hogy továbbra is kizsákmányolhassák népüket, és jó sok prémet kapjanak a csillagokon túlról (kábé ennyit értettek meg az ajánlatokból). Kyp úgy vélte, hogy jó lenne, ha legközelebb mi képviselnénk Magyarországot egy EU-tárgyaláson, mert ofeni nemesekként gátlástalanul begyűjtöttünk minden hasznot, ami a Köztársasághoz való csatlakozásból lehetséges. Igaz, a nép ebből nem sokat fog kapni… Végül Kypék úgy álltak fel az asztaltól, hogy az uralkodó a köztársasági telepesek rendelkezésére bocsátotta az 51-es megyét, ahol leszálltak, további terjeszkedésre pedig kegyesen felajánlotta a határokon kívül élő barbárok földjét. Cserébe a Köztársaság pénzt, eszközöket, iskolákat, katonákat, fegyvereket, nyersanyagot hoz, és garantálja a szerződő urak hatalmát. A megegyezés egyedül a helyi egyház képviselőjének nem tetszett, de őt meg megfenyegették, úgyhogy semmi vész…
Mafalda gyakorlatilag itt írja alá
a halálos ítéletét...
Azért nem mindenki volt boldog a tárgyalás eredményétől. Wurst és Rechthand például úgy vélték, hogy nem oké, hogy az „istenek” az uralkodó oldalára álltak. Ezt úgy fejezték ki, hogy megtámadták a hajót őrző sárga katonákat (akik eddig oly elszántan támadtak, hogy csak a császár parancsára álltak le, holott a hajót őrző Takács Adolf és telepesei már kiirtottak vagy három szakaszt közülük). Kyp és Sira elhatározta, hogy a végére jár a dolognak, úgyhogy kiküldtük Soossyyt és Grimit a faluba, hogy találják meg valamelyiküket, és beszéljék meg a félreértéseket. A lényeges kérdés itt az volt, hogy melyiket találják meg előbb. A szerencse Grimi, azaz Rechthand karakterének kedvezett, úgyhogy elsőként manipulálta a kalandorokat. Gyakorlatilag mindent rávert a Kemence utcáin cirkáló Soossyyra, Sofuda meggyilkolásától a hajó támadásáig. Mondanom sem kell, valójában ő kavart, de Soossyy ezt már hiába magyarázta. Vicces volt, amikor megtudta, hogy Grimi miket mondott róla, hirtelen meg is jött a kedve, hogy rpg-n belül lerendezze vele a dolgot…
Jess eközben leállította a hajó környékén dúló harcokat. Se a sárga, se a fehér katonák vezetője sem volt az önálló gondolkodás mintaképe, így végül elvitték őt a főnökökig. Ennek köszönhetően Wurst és Rechthand szembesültek egymással, és egy Mónika-showt is felülmúló jelenetben szakítottak. A hadseregek egy reménybeli proletárforradalom nevében Grimi mellé álltak, annak ellenére, hogy ő adta ki az öngyilkos támadásra a parancsot, és ő ölte meg Sofudát is.
A bonyodalmak ellenére a hajón Gellan kapitány sikeresnek értékelte a küldetést. Ő igazából keresni akar a küldetésen, az ombusmant majd hozza a Köztársaság… Így végül a JC himnuszává vált Flo Rida című számra táncolva az alig haszonleső felfedezők felszálltak a hajóval, hogy visszatérjenek a Magvilágokba, és felvegyék a sikerdíjat. Egyedül a Jedi, Jess nem osztotta a lelkesedésüket, de hát majd rájön, hogy nem lehet mindenhol békét teremteni…
Ez egy ilyen aranyos kis  társasjáték volt
A nap tehát eredményesen zárult, a játékosok önállóak voltak, nem csak nézelődtek, és a sztorit is tudtuk folytatni. Némi mesélői alkotói kör következett, ahol nagyjából végig azon röhögtünk, hogy megszívják holnap a játékosok. Aztán összeült a társaság, és némi sörözgetés közben megismertük S’hoa és Folk Onalohn (AEÚ-karakterek) sosem leírt történetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése