2013. december 8., vasárnap

Egy régi történet vége

Az eredetileg rövid, pörgős kalandnak szánt uvenai eposz végül két év után lezárult. Számomra elég fontos kaland volt ez, egyrészt mert a főkarakterem vett benne részt, másrészt mert a történet a kezdetektől fogva szorosan összefügg a fórummal, a játékostársakkal való kapcsolatommal. Ahogy korábban ígértem, megpróbálom bővebben kifejteni Skygo Ace és Lak Kanianlak sztoriját, némi háttérinfót és kulisszát is feltárva.
A sztori már korábban is megjelent a blogon, akkor, amikor még szokás volt hírt adni az aktuális rpg szálakról. A 2011-ben írt beszámoló ezen a linken olvasható.

Karakter és játékos

"Sky, te a kezdetek óta ilyen befejező üzenetre készültél a sztoritokkal kapcsolatban, vagy ez csak úgy jött? Mert meg kell mondjam, nagyon hatásosra sikerült."
Kir O'
Az előző linkben benne van a felütés: adott Lak Kanianlak, a kvázi identitásválsággal küzdő ex-tanácstag, és tanítványa, Skygo, aki a legutóbbi küldetésük drámai kimenetele miatt külön képzésre ment, egyedül hagyva Mesterét. A történetet lezáró hozzászólásban (Sky a kórházhajón mereng a bolygó fölött) érezhető némi gyász, lezárása a közös életszakasznak; áthallani néhány részt a valóságból. Ami azt illeti, ezt a részt kifejezetten személyesnek szántam, és nem csak a karakterek, de a játékosok közös dolgai is benne vannak valahol.
Lakkal ugye lenyomtunk az AEÚ-ért pár kilométert, Campeket szerveztünk, bementünk égni a tévébe, előadást tartottunk, videót szerkesztettünk, adminként, modként és mesélőként vezettük a dolgokat, új kasztokat, új szabályokat, rendszereket dolgoztunk ki, és nem mellesleg egy egész szintes rpg-történetet hegesztettünk össze. Én valamikor a JC10 környékén kezdtem érezni, hogy megváltozott a kapcsolatom a fórummal, és már nem akarom az életem központi szférájában tartani (ettől függetlenül a diplomám még 2 évet váratott magára, hehe...). Nem akartam megválni tőle, csak vissza akartam venni belőle. Érezhetően Lak is így volt ezzel, csak valahogy másképp zajlott a dolog: először a fórumos játéka kezdett haldokolni, főleg a főkarakterén kívüli szálak. Próbálkozott új karakterrel is, meg minden, de nem rázódott vissza. Végül eljutott odáig, hogy igazából már csak a JC jelenti az aktivitását, mint egyébként sokunknak. Amikor 2011-ben odavittem Skygót a mesteréhez, akkor már világos volt, hogy Lak (a játékos) már inkább kifelé áll az frpg-ből. Épp ezért volt egy amolyan "most vagy soha" feelingje a játéknak (megjegyzem, a régiek közül Grimivel próbáltam még meg egy ilyet, de az hamar befulladt).
Miért volt ez nekem olyan fontos? Egyrészt, én még mindig akartam játszani, csak nem olyan nagy hévvel, mint régen. Ha pedig a karakter nem ápolja le valahogy a viszonyát a mesterével, akkor az egész igénytelen lesz. Ebből a szempontból tehát muszáj volt. Másrészt, úgy voltam vele, hogy jó volna még egy történetet lenyomni egy régi játékostárssal. Itt is felmerül a történet iránti igényesség: aki valamennyire ismeri az AEÚ világát, annak tudnia kell, hogy Lak Kanianlak, az egykori tanácstag mégiscsak egy meghatározó figura, szóval egyértelművé kell tennie a sorsát. Úgy gondoltam, hogy ennek a történetnek a végén Lak ezt majd megteheti, azaz lezárhatja a karakterét, elvarrhatja a szálakat. Kezdetben úgy tűnt, hogy erre Laknak is van igénye, és egész jól ment a történet. A végére, vagy talán a felénél sajnos elvesztette a motivációját, úgyhogy a terveimmel ellentétben én, a saját elképzelésem szerint írtam le, mi lesz a híres Nagymesterrel. Erről persze levelezgettünk Lakkal, de az utolsó bejegyzésben írt sor konkrétan erre, illetve erre a kezdeményezésre vonatkozik.
"Szerette volna, ha Mestere itt van vele, hogy most, utoljára ezt a küldetést még közösen fejezik be, és csak utána megy mindenki tovább a saját útján. Szerette volna, ha nem csak egy üzenetben zárják le a Mester-Tanítvány viszonyt."
(Skygo az Uvena Prime fölött)

A történet

A történet szerkesztett változata félig megvan a lementett írásaink között, de kétlem, hogy mindenkinek volna ideje elolvasni, még ha érdeklődik is. Szóval röviden összefoglalom.
Az Uvena rendszeren belül két lakott bolygó van, a Uvena Prime és az Uvena III. A kettő közül a Prime a főnök, mégpedig nem valami kedves főnök. Ezért az U3 fellázad, és polgárháború tör ki. Emiatt megy Lak Kanianlak a rendszerbe, miután a korábbi küldetés fájdalmas tapasztalatai után lemond a Tanácsban elfoglalt helyéről.
Azért érezhető a szimbólum, nem? A fórum indításánál Kanianlak azért volt tanácstag, hogy a fórum eseményeire hathasson a karakterrel. Ezzel a lemondással tulajdonképpen Lak a történeten keresztül deklarálta, hogy már nem akarja irányítani a játékokat.
Szóval Lak elmegy az Uvenára. A játék kb. 2 hozzászólást él meg, majd leáll. Eközben a padawan valahol a galaxisban lófrál, más játékosok nem jönnek. Végül a fent leírt törekvésekből fakadóan Skygo visszatér a mesteréhez, de valahogy mégiscsak meg kell magyarázni, hogy eddig mi volt, ezért a történet szerint 2 hónap telik el. Az olvasó gondolhatja: miért? Egy ilyen polgárháborúban 2 hónap az sok, hol vannak a GBE békefenntartó zászlóaljai? A magyarázattal tovább idegenítettem Kanianlakot a Jedi-szereptől: ő volt az, aki visszautasította a GBE-t, és külön utakon járva, afféle tanácsadóként próbált békét teremteni. Amikor a padawan megérkezik, fel is hívja rá a figyelmét, hogy valahogy jobban bevonódott, mint kellett volna, annak ellenére is, hogy a rendszer ura, a Fővezér totális háborút hirdet ki. Ezzel még piszkálja is egy darabig, Lak pedig hárít.

1. fejezet: A Farkasok ideje


A totális háború miatt zsoldosokat vonnak be az ügybe. Ez egyébként főleg azért kellett, hogy új játékosokat is behívjunk. Konkrétan Jeff válaszolt a hívó szóra, de - úgy látszik ennek a történetnek ez a sajátja - ő is csak egy félresikerült "búcsújátékot" hozott ki belőle, és a karaktere végül nem lett annyira meghatározó. A két Jedi vállalja, hogy egy stratégiai fontosságú erőd feltérképezésével segíti a zsoldosok hadműveleteit, így gyors győzelemre viszi a Prime-ot, újabb béketárgyalásokért cserébe. Ennél a résznél volt Lak is a leglelkesebb, ahhoz képest, hogy felvezető akció, meglepően sok hozzászólás született ehhez a fejezethez. Ez áthallatszik a történetben is, mivel elég gyakran olvasható a "mint a régi szép időkben" mondat valamely változata.
Gondolom feltűnt az olvasóknak, hogy az erődöt Trójának (angolul Troy) hívják. Ennek a fő oka az volt, hogy pont ez a film ment a tévében, amikor terveztem a sztorit. A koncepció jól illett a mi történetünkhöz: adott két sereg, melyek soraiban hősök harcolnak egy jó ügyért. Erkölcsileg egyik oldal mellé sem lehet egyértelműen állni. Ezért kellett egyébként behozni az ellenséges oldalra Lonn Tusker-Woolviust, aki nem mást, mint Lak JC06-os karakterének távoli leszármazottja, illetve a történet Hektorja.
A két Jedi és a zsoldos alakulat felderítő akciója természetesen sikeres - legalábbis a maguk részéről. Az adatokat ugyanis a helyi erők nem nagyon használják, inkább primitívebb, sok véráldozatot követelő megoldásokhoz nyúlnak. Ennek a fő oka az, hogy a kezdetektől valamilyen nyers őserőt szerettem volna adni a bolygónak, amit egyébként a Nightwish Seven days of the wolves c. száma alapján próbáltam szavakba önteni. Itt van filozófia az Erőről, erkölcsről, erőszakról, szociológiáról, evolúcióról. Ebben a fejezetben tényleg "a régi szép idők" formulát használtam: adott Lak, aki bölcsességével megmutatja tanítványának, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mint gondolta. Az Erő, erkölcs szabályai eltérőek egy olyan fajnál, aminek az alapvető lelki működése eltér az emberekétől. Valahol van egy ilyen mondás: "ne tedd azt másokkal, amiről szeretnéd, hogy veled tennék meg - lehet, hogy nekik mások a szükségleteik". Hát ezt tanítja meg Lak Skygónak.
Itt azért érezhető, hogy már nem csak a történetben, de a karakterek fejlődésében is átvettem az irányítást, pedig ezt nem feltétlen akartam. A cél az volt, hogy folyamatosan konfliktusokba keverjem a karaktereket, főleg Lakot, hogy újra és újra át kelljen gondolnia az álláspontját, értékeit. Ilyeneket Lak (a játékos) is írt, de inkább intuícióként, mint komplex érvrendszerként érzékeltette a karakterben lezajló változásokat.

2. fejezet: A cserbenhagyott város
A helyiek tehát elkezdik ostromolni az ellenség által hídfőállásnak tartott erődöt, Troyt. A teljes hadsereg ott lebzsel, a városokban hátrahagyott lakosságra, utánpótlásra alig hagytak valakit. A két Jedi kénytelen szembenézni azzal, hogy a Fővezér eddig viszonylag racionális gondolkodásmódját lenullázta a háborúval járó vérszomj, és visszasüllyedt abba a ragadozó én-állapotba, ami a fajnál gyakori probléma. Játékostársam ennél a résznél szerencsére még irányította a játékot, úgyhogy egész jól álltunk színvonal terén: Lak nem írt olyan hosszan és sűrűn, de minden hozzászólása továbbvitte az eseményeket, a karaktere határozott, erős egyéniség volt.
Itt már egyértelmű a két főszereplő bevonódása, konkrétan azon elmélkednek, hogy a Fővezért le kellene váltani. Ez a fejezet lényegében erről szól: a hatalom felelősségéről. A Jediknek hatalma van, olyan, amivel egész világok sorsát tudják eldönteni. Lak Kanianlak elég gyakran kerül szembe a Fővezérrel, hogy megtapasztalja: a hatalommal nem mindenki tud megfelelően élni. Folyamatosan ostrom alatt áll az az álláspontja, hogy "errefelé így mennek a dolgok, nem lehet úgy kezelni, mint egy másik világot, egyedi megoldás kell, nem jó nekik, ha nagyon beavatkozunk".
Agamennón

Ehhez természetesen jobban ki kellett dolgozni a Fővezér karakterét. Egy kifejezetten tekintélyelvű, manipulatív, agresszív jellemre volt szükség, aki tudja, hogy minden meg tehet, amit csak akar. Többek között a filmbéli Agamennónról mintáztam, egyébként innen van a "polgári neve" is: Gammenon Gorog. A Gorog név lényegében azért van, hogy a történetben valahol elhangozhasson a "görög-kormány válsága" szöveg, amit akkoriban elég gyakran lehetett hallani a híradóban. Ez a válság ugyan ellenséges akciók következtében alakul ki, de egy jó vezető meg tudta volna előzni, és jobban tudná kezelni is (ezt Lakkal közösen dolgoztuk ki, csak főleg én írtam le). Először is, megerősítettük a Fővezér hatalmát (ezzel Lak és a Fővezér szembenállását) azzal, hogy kiirtottuk egy merénylettel a kormányzatot. Itt megfigyelhető volt a Fővezér bosszúálló természete, ahogy felelőssé teszi és megbünteti a hátrahagyott katonákat, akik amúgy sem tehettek volna semmit, hiszen a stratégiai hibát valójában a Fővezér követte el. Itt van egy rejtett poén: a fővárost a méltán népszerűtlen Alkonyat-sorozatból ismert farkasfalka védelmezi, és stílszerűen utalás van arra is, hogy vannak köztük homoszexuálisok (ld. Hollywood hírügynökség kritikája). Egyre hangsúlyosabb Lak és a Fővezér közötti dinamika, ahogy a Fővezér Lak lelkiismeretével manipulálva próbálja felhasználni a békekövetként odaküldött Jedit. A Jedik a Fővezért nem, de a népért éreznek felelősséget, ezért magukra vállalják a város védelmét.

A Jedik tehát maradnak a fővárosban, amit természetesen meg is támadnak. Van egy jó kis hajsza egy bankrablás kapcsán, mivel az ellenség úgy döntött, hogy gazdaságilag ellehetetleníti az Uvenát, ami amúgy sem épp a haladó ökonómia mintapéldánya. Konkrétan akkoriban ment a görögök euró-válsága, úgyhogy ha már ógörög mitológiára alapozunk, jöhet ez is:
"Skygo hallott Laktól valami olyasmit, hogy az Uvenának gondjai vannak a közös fizetőeszközzel, a daktarinnal, úgyhogy nem volt meglepve."
Persze az utalgatások itt nem álltak le, hiszen maga az akció az Ocean's eleven című filmből van: van egy látványos elterelés, majd a bankhoz segítségül siető kommandó elvégzi a tényleges rablást. Danny Ocean neve el is hangzik. Ennél a résznél tovább provokáltam Lakot, mivel az ellenfél oldalán is az ő karaktere van, egy mandó fejvadász, akit annak idején az unalmas Jedi helyett akart.
Szóval a Jedik derekasan harcolnak, és eltángálják a támadókat, ettől függetlenül a kincstárat nem sikerül megvédeniük. Ennek következményei azonban későbbre maradtak. Lak új szálat hozott be a történetbe: az ellenség hajóján megtalálják egy rég inaktív AEÚ-karakter, Amalthea karbonitba fagyasztott testét. Igazából a történet szerkesztésénél volt némi vita köztünk, mert nem volt világos, hogy az új karakter hogyan fogja kiegészíteni a már meglévő terveket, de örültem, hogy Lak aktívan akarja befolyásolni a dolgokat, szóval hagytam. Ahogy az előző fejezetnél, itt is vita van a két Jedi között, aminek alapja, hogy Lak kapcsolata sokkal szorosabb az Erővel, és ezért a döntései is inkább az Erő, mint a józan ész szavát követik. Itt kikérik a Nagytanács véleményét is, mivel épp elég sűrűn vannak már benne a dolgokban anélkül, hogy bárkinek jelentettek volna. Nem akartunk öntörvényű Jediket faragni belőlük a végére, bár tény, hogy a történet sok tekintetben az önálló, saját felelősségre hozott döntésekről szól.

3. fejezet: Az Uvena hősei
Ezt a címet azért adtam ennek a pár bejegyzésnek, mert érzékeltetni szerettem volna, hogy a folyó eseményeknek a Jedik csak főszereplői, nem feltétlen főhősei, és egyáltalán, ahhoz, hogy nagy pályát fusson be valaki, nem kell Jedinek lennie.
A kiolvasztott Amalthea és az egyik fogoly, a Piszkos Fredből ismert Wilson Hutchins elmondásai alapján a két Jedi megtudja, hogy a főváros elleni támadásokat nem is az Uvena III, hanem a Czerka vállalat tervelte ki. Ez elég nagy gáz, mert a Fővezér éppen a Czerkával készül hitelmegállapodási szerződést kötni, miután az állami vagyon elveszett a fővárosban. A Jedik szerint a Czerka gyakorlatilag bagóért felvásárolja a bolygót, mivel a hitel záloga csak ez lehet. Úgy döntenek, hogy figyelmeztetik a Fővezért, annak ellenére, hogy a seregben egyre több tiszt fontolgatja, hogy ellene forduljon. A vezetőjük, Ulyxes (igen, az Odüsszeusz angolul) Lakot is megpróbálja a maguk oldalára állítani.
Amikor visszatérnek Troyhoz, a Jedik kénytelenek belátni, hogy a Prime az utolsókat rúgja. A Fővezér lassacskán megőrül, és egyre ostobább parancsokat ad ki. Itt már nem Agamennón volt a mintája (kivéve az Akhilleusszal, más néven Lyguronnal való ellentéteket), hanem Hitler, illetve a Bukás c. filmből ismert figura, az egyik jelenetet konkrétan onnan vettem át. Ennek a fő célja az volt, hogy Kanianlak karakterével tovább eszkalálódjon a konfliktusa.

"Talán nem azért vannak itt, hogy meghaljanak a hazájukért?! Mégis miféle harcosok maguk?! Mindent nekem kell megoldanom?! Képtelenek háborúba vezetni a katonáikat! Ez a Farkasok Ideje! Ezek a halál napjai! Kihirdettem, nem emlékeznek?! Tegyék a kötelességüket! Ha még egyszer valakitől meghallom, hogy a veszteségei miatt nyüszít, átharapom a torkát! Az a harcos nem is harcos, hanem áruló! Úgy van! Maguk mind árulók!"
A Fővezér a tisztjeihez
"A segítségemet ajánlottam fel, Fővezér. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a háború véget érjen. Itt hagyom az egyik Lovagomat, hogy védelmezzen téged. De jól figyelj arra, amit mondok! Ha megölsz egy Jedit, az ki fog tudódni. És akkor már nem állíthatom meg a Belbiztonsági Erők bevonulását, még akkor sem, ha akarnám. Ha a Köztársaságnak üzensz hadat, a földed lángolni fog. Eszedbe ne jusson túszokat ejteni közülünk!"
Lak Kanianlak a Fővezérhez

Az indulatos tárgyalás után végül Lak és Skygo a trójai faló mondájának megfelelően beszivárognak Troyba. Egyrészt beengedik a rohamozó katonákat, másrészt megpróbálják még az igazi öldöklés előtt megadásra kényszeríteni az U3 harcosait.
Ennél a fejezetnél sajnos már abszolút én alakítottam a dolgokat, még ott is, ahol fontos lett volna, hogy Lak irányítsa a saját karakterét. A fejezethez konkrétan egy hozzászólással járult hozzá, amelyben tanúi lehetünk annak, hogy a karakterben határozott döntés formálódik, és megszületik a hajlandósága, hogy még messzebbre menjen a jó ügy érdekében.
Ez a jó ügy áll a végjáték középpontjában. A Fővezér tanácsadója, Dovrik megöli a Fővezért, és átveszi a hatalmat. A háború véget ér, a Jedik elvégezték a munkájukat. Lak azonban rájön, hogy a Dovrik végig manipulálta az eseményeket, és a háború kimenetele neki, és nem az Uvenának kedvező. Lak rájön, hogy a Köztársaság és a Jedik törvényei nem tudják szavatolni az igazságot.


A végkimenetel innentől adott: részt vesz egy puccsban, ami a megfelelő személyt, Ulyxest juttatja hatalomra, és amikor a fiatal shistavanen felkéri, úgy dönt, hogy a bolygón marad, hogy tanácsadóként segítse őt a helyes kormányzásban. A történet végére Lak rájön, hogy nem jó Jediket, hanem jó emberek kell kitanítania, olyanokat, akik képesek súlyos, felelős döntéseket és áldozatokat hozni. Az én karakterem, Sky eközben sebesülten fetreng valahol - muszáj volt félreállítani ahhoz, hogy Lak Kanianlak döntése igazán önállónak tűnjön. Amikor utoljára látjuk a Nagymestert, már nem Skygo, hanem Ulyxes áll az oldalán. Igyekeztem súlyt adni a helybéli karaktereknek, hogy érzékeltessem a viszonyokat: az Uvena történetében a Jedik a mellékszereplők, és az itteni mellékszereplők vannak középpontban. Ennek érzékeltetését azzal kíséreltem meg, hogy a történetet Ulyxes (és Homérosz) narrációja zárja, csakúgy, mint a filmben.
Abból kiindulva, hogy Lak, mint játékos mennyire van jelen a fórum életében, ez a befejezés afféle szimbolikus halála a karakternek. Ez a felemelkedés arra szintre, hogy kizárólag az Erő akaratát kövesse, függetlenül a Köztársaság és Jedik elvárásaitól. Innen már nem tud tovább fejlődni.

Karakterek

Gondolom nem meglepő, de igazából a történet főhőse Lak Kanianlak. Amikor elkezdtük, nekem jól tisztázott viszonyom volt a fórummal, míg Lak mindig a "szeretnék írni, de..." nótát fújta. Mivel játékosként én voltam a stabilabb, a karaktert is stabilabbnak ábrázoltam; az igazi fejlődés Kanianlaknál megy végbe. Nem tudom, mi lett volna a vége, ha Lak az utolsó fejezetben aktívabb, voltak alternatív ötleteim. Fontosnak tartottam ezt ráhagyni, vártam is vagy három hónapot, abban reménykedve, hogy a befejezést majd a sajátjának fogja érezni. Azonban úgy látszik, hogy ő maga részéről lezárta már a dolgot, igazából csak egy kameóra tért vissza. Mi mindig is úgy írtunk, hogy közösen fejlesztjük a karaktereket, de a végére asszem az én koncepcióm lett a domináns.

  • Skygo Ace: Egy másik képzés miatt különvált Kanianlaktól. Mindig is voltak problémái a beilleszkedéssel, másokhoz való kötődéssel. Ez jól láthatóan a játékos, pontosabban az én jellememből fakad: ahogy a karakternek a küldetéseivel, úgy nekem az frpg-vel kapcsolatban voltak határozott elképzeléseim, amelyeket igyekeztem rugalmasan kezelni, de az "igényességnek" mindig alárendeltem a játékostársat: nem gyorsítottam az "unalmas" részeken, a karakteremre várni kellett, ha úgy éreztem, hogy dolga volt. Ez az út még akkor kezdődött, amikor Lakkal lezártuk az első sztorinkat: akkor úgy gondoltam, hogy a karakternek máshol a helye, és Dustilnak is megígértem, hogy közös útra visszük a karaktereinket. Végül Lak és Dustil is megszívta konokságom miatt, mivel még vagy egy évig a Chandrilán dekkoltam, hogy a karakter - alighanem csak számomra érdekes - lelkivilágát fejlesszem. Az Uvenán sokat álltunk, s bár gyorsítottam, nem eleget ahhoz, hogy időben csatlakozzak a Déli Áramlatban történtekhez, pedig az aktív volt, és hívtak is játszani.
    A karakter lényegében ezen dolgozik ebben a kalandban. Sok elvont, filozofálgatós, spirituális szövegekkel megbolondított rész van, amivel azt próbáltam érzékeltetni, hogy Sky Jedi-képességei egyre jobbak, és ő is kezdi a "harmadik szemével" látni a dolgokat, ahogy az egy Erő-érzékeny személytől elvárható. A cél viszont az, hogy ezt a képességét mások szolgálatába állítsa. Fontos neki, hogy a képességei ne izolálják őt a való világtól, az emberi kapcsolatoktól. Ez a téma jelenik meg azoknál a jeleneteknél, amikor Rhuunt vagy Woolviust menti meg, vagy amikor a kórházhajón a tanulságokról elmélkedik.
    Az erősebb képességei mellett azt is fontosnak tartottam, hogy még mindig csak padawan, aki hibázni is képest. Csak így látom hitelesnek a karaktert. Személyiségében már érett emberről van szó, aki képes vitába szállni egy Nagymesterrel, azonban az Erő terén úgymond még nem igazi Jedi.
  • Lak Kanianlak: Sky esetében inkább csak képességekről, nézőpontokról van szó, s bár nála is megfigyelhető a jellemfejlődés, a karakterdráma egyértelműen Lakról szól. A dráma témája a gyász, és valamikor akkor kezdődik, amikor - ez még 2006-os sztori!! - elveszíti első tanítványát, Blase-t. Lak rájön, hogy volt valami, amit nem vett észre a tanítványánál. A belső monológoknál ("Megyek, Blase, tarts ki!") a tagadást figyelhetjük meg: úgy képzeli el a dolgot, hogy a tanítványa bajba került, és neki meg kell mentenie. Hárítja azt a nagyon is logikus feltételezést, hogy Blase önként fordult el a világos oldaltól. Ez a hárítás valóságos rögeszmévé válik nála, aminek mindent alárendel. Az eredeti küldetését a másik tanítvány, Skygo viszi tovább, pedig ő is elég ingatag. Amikor újra találkoznak, Sky vív meg Blase-zel, és majdnem meghal. Blase és mentora, Scarados elmenekülnek, és Lak üldözné is őket, ha nem lenne ott józanabb barátja, Tibbo'roh, aki szembesíti vele, hogy a második tanítványa áldozatul eshet a rögeszmének. Lak rögeszméje, agressziója szintén a gyász egy szakaszaként értelmezhető, ugyanúgy az az alkudozás is, hogy "mindjárt foglalkozom Sky-jal, a Tanáccsal, a küldetéssel, csak egy kis idő kell még".
    Lak tehát lemond arról, hogy helyrehozza Blase helyzetét, az uvenai sztoriban ez valahol nyíltan le is volt írva. Miután visszamegy a Templomba, a karakter nem tud visszailleszkedni a Jedik közé, és lemond a Tanácsban betöltött posztjáról is. Azt hiszem, ez a depresszió, visszahúzódás szakasza.
    Az Uvena-sztori az elfogadás szakaszáról szól. Megpróbálja a háta mögött hagyni a padawanok bukását, újra Jediként élni, újra fellelni azokat a válaszokat, amelyeket valaha rég megtalált, és megpróbált megtanítani Blase-nek és Sky-nak. Rendezi a kapcsolatát a megmaradt tanítványával, és bár mondogatja, hogy "mint a régi szép időkben", ez már csak nosztalgia, és nem próbál úgy tenni, mintha tényleg minden ugyanolyan volna. Elhatározza, hogy befejezi a padawan képzését, elvarrja a szálakat.
    De mit tanult ebből az egészből, miért kellett megtörténjen ez vele? Miért volt ennyire drámai a két tanítvány kiképzése? Kanianlaknak újra kell gondolnia, hogy hol a helye a világban, hogyan teheti meg a legtöbb jót. Ráérez, hogy ha rögtön visszatér a Templomba, az ugyanolyan rögeszmésség lenne, mint korábban Blase megmentése. A Jedik küldetése nem az, hogy eloltsák a tüzet, hanem hogy megelőzzék azt. Ennek a munkának pedig itt még nincs vége, bármit is mondjanak a külső szemlélők. Lak rájön, hogy ha elhagyja az Uvenát, ugyanazt a hibát követi el, mint a két tanítványánál: hatalmat ad a kezükbe, de nem tanítja meg nekik, hogyan éljenek vele. Ezt a hibát pedig még egyszer nem akarja elkövetni.
"Lak minden idegszála, még azok is, melyek a vezérkar megtalálásán fáradoztak, titkon azon fohászkodtak, hogy ez ne történhessen meg újra.
Nem engedheti meg. Többé nem. Újra nem."

Kitekintés

Ezt a "régi történetet" egyfelől lehet az Uvena-sztorira, másfelől az egész AEÚ-ra érteni. Ne szépítsük: jelenleg nem nagyon vannak aktív sztorik, ha valaki ír is, nem lehet benne biztos, hogy olvassák, a blogon nincsenek új bejegyzsések, sőt, a régen nagy népszerűségnek örvendő fórumtalik sem zajlanak akkora lelkesedéssel. Még a JC-be is csak piálni megyünk le páran.
Nem tudom, hogy egy hullámvölgyet látok-e, vagy a fórum haldoklását, de mindenesetre fontosnak tartottam lezárni ezt a sztorit úgy, hogy még valaki tud róla, hiszen a fórum, a játék, tervek és barátok éveken keresztül kiemelt helyet kaptak az életemben.

1 megjegyzés: