2011. november 29., kedd

TOR: Benyomások a bétárol II.

Maga a tudat, hogy szabadságon voltam, már olyan alaphangulatot adott, amit nem igazán reméltem. Erre jött még rá egy jó nagy adag boros kóla, aminek hatására lényegében sikerült átvedlenem abba az állapotba, amit évek óta nem éreztem. Legutoljára a Guild Wars tudott ennyire kiragadni a mindennapokból. Nagy reményeket fűztem a játékhoz, nem elég, hogy Star Wars, de még a Bioware is készíti. Mivel az RPG vonalon az első KotOR indított el, így igencsak belelkesültem. Basszus, mikor lesz már december 20??

Jónak lenni annyira nem is jó?
Rólam mindenki tudja, hogy Republic párti vagyok. MMO berkeken belül pedig nagy healer, szóval nem is volt kérdés, milyen karaktert fogok kezdeni: Jedi Consular-t. A fajok között nem teketóriáztam, egyből embert indítottam, egy szép szál legényt. Az első percekben máris a tudtomra adták, hogy én biza nem kispályás arc vagyok Erőhasználat terén, hanem nagyon is különleges. Nem is kellett sok, ezt bizonyítottam is. A sztori egyből beszippantott, kispályás Erőhasználóból egy lefegyverezhetetlen harcosig igencsak hosszú út vezet. Tapasztalat.

A mellékküldetések szorosan illeszkednek a fővonalhoz, nem kell tehát a térkép másik végére rohangálni, hogy egy kis plusz XP-re tegyünk szert. Maga a küldetésfelvétel menete az igazán élvezetes. A társalgás. A három választási lehetőség szerintem bőven elég, sok esetben kifejezi az aktuális állapotunkat. Ha valaki mindig nyálas akar lenni, ha valaki flörtölni szeretne (10+ szint után is mondhatom, eredménytelenül) vagy csak tárgyilagosan a lényeget akarja tudni, mindegyikre van opció. Pont ez a plusz kell ahhoz, hogy az ember ne unja meg a játékot. Mert a küldetés alapvetően ugyanolyan struktúrájú: ölj meg X aladárt, vegyél fel Y bigyót, törj fel Z droidot. Mégis a párbeszéddel az egész értelmet nyer, elfelejthetjük a monoton klikk az NPC-re, görgő le, elfogad, ledarál, klikk az NPC-re, jutalmat választ és elfogad sort. Öröm volt látni, mikor segíthettem egy kislánynak (olyan cuki volt a nagy ragyogó szemével) megtalálni a bátyját vagy mikor a kitoloncolt telepesek közül az egyiknek akartam segíteni, mire az egész pereputty megjelent, hogy jaj Master Jedi nekem is kellene ez, nekem is kellene az.

Mégis Jedinek lenni sok esetben nem épp nyerő húzás. Már az elején kijött egy románcos szituáció, ahol nekem jófiú révén a besúgót kellett játszanom. Na most én alapvetően csípem a románcokat, de mikor láttam, hogy Light side pontot kap az ember ha beköpi őket, hááát mit ne mondjak, nem kellett sokáig gondolkodnom. Sok esetben Dark side pont a jutalma annak, ha az ember a maga értékrendje szerint jót akar tenni.


Maga a Consular kaszt a leírások alapján DPS és Healer, amire igazán ráfeküdni az advanced class-ig nem igazán lehet. Alapvetően kerülnünk kell a közelharcot, mert a fegyver a kezünkben alig használható érdemi sebzésre. Az első kompánia pont a legjobbkor érkezik, ami után igazán ráfeküdhetünk a távolsági sebzésre, mert a kis trandoshan ürge magára tudja húzni az ellenfelet (taunt). Onnantól pedig mehet a távolsági sebzés ezerrel. Első tíz szintig a kapott képességek is csak ebbe az irányba vezetnek. A későbbi kasztválasztásnál én egyértelműen a Sage-et választottam, mert kíváncsi voltam a healer vonalra. Gondolom a Shadow utána már kap érdemi közelharci képességeket, mert a Sage főleg healer képességeket kapott, amik az absorb kivételével elég gagyik. Gondolok itt arra, hogy az egyik marha sok idő alatt jön létre és úgy gyógyít lényegében negyednyi HP-t az emberen, míg a másik képesség hirtelen gyógyít vajmi keveset, amit idegbeteg módjára kell ütni, hogy látszata legyen. A karakterfejlesztés ezután válik nehezebbé, mert hiába megy az ember gyógyító ágra, ha a szintlépéshez verni kell az embereket dögivel.

Szóval ha ezt az utat választanám, akkor először csakis sebzésre tolnám el a skill pontokat, majd 35-40-es szinten resetelném az egészet és átmennék Gyógyítóba, a flashpontok meg a Heroic questek miatt. A taktika amúgy elég egyszerű: absorb a kompániára, betauntolja az ellenfelet, majd absorb magamra és lehet sebezni. A skillek igazán királyok. Kifejlesztettem azt, ami esélyt ad két tárgy hajítására is. Élvezet nézni, mikor szabad kézzel kiszaggat a karakter egy nagy földgolyót, majd másik kezével egy dobozt még utána hajít.
Felszerelés szinten volt, hogy a fénykardot lecseréltem vibrokardra a jobb statok érdekében. Ugye egy távolsági harcosnak nem a fegyver sebzése a fontos, hanem a plusz, amit ad. A könnyű páncéllal sem volt sok gondom, s bár a 15-ig szintig kellett menetelnem, de végre kaptam egy igazi Jedire való csuklyás köpenyt.

Rossznak lenni viszont élvezet?
Bár az időm nagy részét a Consularral töltöttem, de annak egy oka volt: nem akartam lespoilerezni az Inquisitor sztoriját. Sokat gugliztam azután, hogy vajon Empire oldalon ki az igazi healer karakter, míg végül megmaradtam az Inquisitornál. A karaktergenerálás közben elengedtem magam és összedobtam egy twi'lek nőt. Szerencsétlen a rabszolgasorból lett kiemelve, amire lényegében az egész Korriban-i sztori feszültsége épül. Azt hittem, nehéz lesz majd a genyó döntéseket meghozni, de mikor belém kötött az egyik fejes és végig szívatott, annyira felhúztam már magam, hogy szinte tényleg élveztem, ahogy oda-oda szólogathatok. Vártam, hogy mikor eshetek már neki az önelégült fejének. Tényleg hangulatos a dolog. A karakter fejlesztésére igaz a "Sötét oldal könnyebben járható" mottó, mert cirka egy óra alatt nyolcadik szintre értem fel. A történet maga sokkalta komplexebb már az elejétől kezdve, míg a Consular maga csak arról szólt, hogy fejlődj kis padawan, hogy nagy Jedi lehess. Ezzel szemben a Sith oldal maga a gáncsbirodalom. Ez alá is teszel, ez alá is, ez is ki akar szúrni veled, az már egyből a helyedre pályázik, szóval a sztori küldik válaszait érdemes megfontolni és figyelni, mert igazán alapos munkát végeztek a Bioware háza táján.
Az Inquisitor képességei teljesen megegyeznek a Consular képességeivel, a skill tree is ugyanaz, csak más a skill neve meg a kinézete, de a hatása teljesen megegyező a Jediével.

Mit motyogsz itt öreg?
A kérdőívek folyton azután érdeklődtek, hogy milyen a színészi hangjáték. Én imádtam a nagyját, mégis egy dologgal nem voltam kibékülve: az idegen nyelvvel vagy nyelvekkel (fingom sincs, hogy egyet beszéltek vagy többet). Tényleg jó hallgatni az érthetetlen nyelvet, csak mikor az ember egy háromszavas hadoválásra kap legalább három sornyi angol szöveget, akkor úgy lehűl és felteszi magában a kérdést: vajon minden idegen nyelv ilyen mélyen szántó? Mert ez történik az összes idegenül makogó arcnál, ami mellé még társul az is, hogy beáll a csönd, mert ugye a három sorra hagyni kell egy kis időt, míg a játékos végignyálazza. Arra mondjuk kíváncsi lettem volna, hogyha kikapcsolom a feliratot, akkor automatikusan feldobja-e vagy csak az idegen hang megy le.

Másik hasonlóan idegesítő momentum a kompániák hangjai. Ezt azt hiszem mondhatom többes számban, mert nem csak a saját, hanem a közelben lévő összes arculatra értem. Először is sikerült mindkét erőhasználó karakternél kifogni egy olyan segítőt, aki nem éppen beszéli a BASIC angolt. Természetesen ezzel nem lenni semmi gond, ha nem szólna bele a társalgásokba, már pedig ha olyanja van, akkor benyögi a maga két szavát három sor BASIC angol társaságában a néma csöndről nem is beszélve, valamint harc közben vagy új helyre érkezéskor is folyamatosan motyog valamit, amit csak a chat ablakban lehet látni és hasonlóan mélyenszántó gondolatok 2 grr-ben kifejezve.

Ezt még mondjuk be is fogadná a hallgatóság háttérzaj címszóval, de mikor rohansz a csatatéren és rád visít egy droid, akkor hirtelen körbepillantasz olyan WTF arculattal. Mint kiderült a sokadik után, ez a közelben lévő játékos kompániája. De olyan hangerővel tolja, hogy simán elnyomja a csatazajt, párbeszédet, mindent. Csak azt lehet hallani. Erre ugye hozzájön az, hogy másik kompániák már vágják a BASIC angolt, aminek köszönhetően irtó nagy hülyeségeket ordibálnak a közelben lévők számára. Remélem szerencsétleneken fognak csitítani egy picit, mert nem igazán vagyok kíváncsi a másik rikkantására, ami általában a meghalsz és az ezt neked ritmikus váltakozása.

Vár a végtelen űr
Consular karakteremmel sikeresen eljutottam a saját hajóig, ami bármilyen hihetetlen, nagyon jó kis játékszer. Fejleszthető, van benne egy marha nagy tároló a hasznos cuccoknak, a kompániák melózhatnak itt (állítólag) valamint belevághatunk az űrcsatákba. A király animációról nem is beszélve, ahogy útnak indul.
Az űrcsata nagyon jól néz ki. Nem egy Battlefront 2, mégis kellően szórakoztató. A hajó egy láthatatlan, előre programozott íven halad, amin közben mi picit mehetünk a szélrózsa minden irányába, egyszerű egérhasználattal. A küldetések változatosak, van hogy egy korvettet kell védeni, máskor űrbázist kell tropára vágni. Mindezt adott idő alatt kell elvégezni, szóval lehet bohóckodni meg a bónusz küldetésre hajtani (ami legtöbbször a pusztíts el x darab ellenséges vadászt), de azért érdemes figyelni arra, hogy időhatáron belül véghez vigyük a kitűzött feladatokat, különben kezdhetjük újra az egészet és 10 perc az 10 perc.
A Felfedezhető bolygók száma még nem rúg valami sokra s bár nem lineáris a sztori, azért aranyosan betolták az ajánlott szintet, ami miatt érdemes a számunkra megfelelő szintet képviselő bolygóra utazni, nem pedig a vörösen izzó küldetés irányába, ahol jó eséllyel semmire sem jutunk.

Most erre mit mondjak? Csináljunk útikönyvet?
Sok Star Wars játékhoz volt már szerencsém, mégis most először éreztem azt, hogy ténylegesen elmerülök egy reálisan kialakított világban. A bolygók megjelenítésétől libabőrös tudnék lenni, annyira jól mutat. Percekig csak forogtam körbe-körbe és mentettem a képernyőképeket. A Consular kezdőbolygó sem rossz, megvan a maga szépsége, mégis az első állejtés Coruscant látványa okozza. Maga a színvilág, a forgalom, az épületek borzasztó méreteitől tényleg az ember elhiszi, hogy ott van. Mikor a mélyebb szinteken töltöttem órákat és végre visszatértem a Szenátus épületéhez, szinte fellélegeztem a napfényes látkép láttán.

Hasonlóan gyönyörűre sikeredett a Korriban is, lehet ezért is kapott el ennyire az Inquisitor. A nagy Sith-ek sírhelyei, a megjelenítés egy részét átemelték a KotOR-ból. Akkor ott van a Taris, amit kedves Sith barátunk szanaszét lövetett, mégis újrakolonizálják. A régi épületek maradványai, a növények térnyerése, mind gyönyörűen van megkomponálva. Hasonlóan szép a Dromund Kaas, amiről életemben nem hallottam még. Az éjszakai nagyváros fényei, az épületek mind vonzzák a tekintetet, a mögöttük lévő csillagos égről nem is beszélve. Valahogy a Bioware művészei eltalálták az égbolt megjelenítését. Pont azt a pluszt adták, amire köztük én is nagyon kíváncsi voltam: vajon milyen a látkép, ha ott egy bolygó a közelben?

Kimaradt jelenetek
Bár elég sok mindent kipróbáltam, azért a játék igazán velős részeit jó alaposan elkerültem. Az egyik ilyen a kompánia skilljei, értsd crafting/gathering. Ebbe a rendszerbe nem akartam belevetni magam, meg a kevés háttértudásnak hála csak beklikkeltem három képességet szerencsétlen segédnek, amelyek mind gathering csoportba tartoztak, szóval ennyit rólam. Biztosan utána fogok olvasni, mert jó kis pénzekre lehet majd szert tenni a helyi aukciós ház segítségével.
A másik a PvP volt, amire őszintén szólva nem akartam időt szánni. Amúgy sem vagyok PvP párti, arról nem is beszélve, hogy a karakterem nem igazán arra lett összedobva.
Kedv meg keresgélés hiányában elkerültem a Heroic questeket meg a Flashpointokat, bár akarva akaratlanul végig vittem egyet-kettőt. Kipróbáltam a tömeges társalgást, ami szerintem marha jól mutat, bár arra kíváncsi lennék, hogy egy-két genyó mikor beválaszol egy teljesen ellentéteset, akkor milyen pontokat oszt ki a rendszer.

Érdemes lesz-e befizetni rá?
Jóhogy. A világ maga az első pár percben beránt és nem is akar engedni. Csak rohansz és rohansz, csinálod a küldetéseket egyiket a másik után, szerzed az XP-t, tolod a társalgásokat, veszed a skilleket, felszereléseket és várod, hogy mi fog az egészből kibontakozni, mert 10+ szint után csak a szélét kapizsgálja az ember, bár vannak ötletek, mégsem lehet biztos az ember, hogy arról fog szólni az elkövetkezendő három-négy bolygó. Az olyan apróságok, mint a Sith Inquisitor meditációja (ugyanúgy sétál fel-alá, mint Maul a végső csatában várakozás közben) vagy a Consular tárgyhajítása (ami úgy néz ki, mint a Sith Empire-ös videóban a Jedi tárgyhajítása a Sith felé) simán csillogó szemű gyerekké redukálják a legkomolyabb felnőtteket is.
Szóval december 20, én már várlak nagyon, ja és felejtsenek el karácsonykor a rokonok. Ha akarnak valamit jöjjenek házhoz és kérjenek időpontot.

2 megjegyzés:

  1. Vagy fizessenek elő a játékra, és Coruscanton találkoztok :D

    VálaszTörlés