2011. június 5., vasárnap

Jedi Camp 2011 Tudástár - Az Új Sith Háborúk

Az Új Sith Háborúk kora, amelyet neveznek Jedi-Sith háborúnak is, a yavini csata előtt körülbelül 2000 és 1000 között zajlott. A háborút elsősorban a Jedik és a Sithek vívták, de az ezer évig tartó vérontás romba döntötte a Galaktikus Köztársaságot is. A két fél váltakozó sikerrel vívta meg harcait, és többször, különösen a mizrai csatavesztést követően a Köztársaság puszta léte is kétségessé vált.
A háborúk a Ruusanon értek véget, ahol a Jedik győzelmet arattak. A csaták után kinyilvánították, hogy eljött a béke és a prosperitás korszaka és a Sithek hatalma csak egy rossz emlék a továbbiakban. Azonban Darth Bane egyedüliként ugyan, de életben maradt és új rendet alapított, amely mintegy ezer évig rejtve maradt a Jedi Rend és a Köztársaság szeme előtt.

Története

Szkizma

Nincs szenvedély. Megszállottság van.
Nincs tudás. Meggyőződés van.
Nincs cél. Vágy van.
Nincs semmi…
Csak én.
(Darth Ruin hitvallása a yavini csata előtt 2000 körül)

Az utolsó alsakani konfliktus után majdnem ezer évig a galaxisban viszonylagos béke, gazdasági és társadalmi stabilitás honolt. A Sithekről a Hidegháború óta, majdnem tizenhat évszázada nem hallottak, és nem volt semmi jele annak, hogy a rend egyáltalán még létezik.
Az alsakani konfliktus egy tizenhét háborúból álló sorozat, amelyet Alsakan és Coruscant vívott egymással a Galaxisban betöltött vezető szerepért. A háborúk elsősorban a Kiterjesztett Régióban zajlottak, és a kolonizációs lehetőségekért vívott csatákban mutatkozott meg. Az elsőt a yavini csata előtt 17 000-ben vívták, az utolsót 3017-ben. A háború alatt több értékes műemlék és egyéb érték veszett oda, ilyen például a Belgoth Jelzőfény, amely egy hiperútjelző volt, vagy az Alsakani Mozaik. A konfliktus alatt kifejlesztett alsakai harci cirkáló ihlette a később, a Coruscant megbízásából épített Invincibel osztályú Dreadnaught nehéz cirkálót. 3017-ben a Coruscant végül győzelmet aratott, mellyel magakadályozta, hogy az Alsakan váljon a galaxis központjává.
A Hidegháború kifejezést a Nagy Galaktikus Háborút lezáró Coruscanti egyezménytől, a yavini csata előtt 3665-től számítjuk. Az egyezmény rögzítette a Sith Birodalom győzelmét és előírta a köztársasági csapatok kivonását a Magvilágokon kívüli bolygókról. Az így védtelenül maradt világokat azonnal megszállta a Birodalom, és még maga Coruscant is a Sithek fennhatósága alá került. A jedik, mivel a Szenátus és köztársaság polgárai is őket hibáztatták a pusztításért, elhagyták a fővárost és a Thytonon rendezkedtek be. A Sithek, annak ellenére, hogy erősebbek voltak, mint korábban bármikor, nem törekedtek a teljes megszállásra, a hatalmat a Sötétség Tanácsán keresztül gyakorolták, amelynek tizenkét Sith Lord volt a tagja, és a napi ügymenetet intézték. Az uralkodó célja a helyzet konszolidálása volt. Határvillongások és elterelő háborúk sora jellemezte a kort, amelyben a legjelentősebb összecsapás az ord mantelli polgárháború volt. Egyik félnek sem volt érdeke egy átfogó háború, így a helyzet nem eszkalálódott.
A Sithek visszavonulása után kialakult viszonylag nyugodt időben Phanius Jedi Mester újragondolta a Jedi Rend alapvető rendelkezéseit és ellenérveket sorakoztatva fel ellenük, amellyel megkérdőjelezte a Rend dogmáit. A vita során egyértelművé vált, hogy Phanius és a Rend útjai elválnak. A Mester volt az első az Elveszett Tizenkettő között, akik elhagyták a Jedi Rendet.
A látszólagos szívélyesség ellenére azonban az umbarani Jedi gondolkodását egyre jobban átszőtték a sötét gondolatok, anélkül, hogy a kortársai ezt felismerték volna. A Rend elhagyásának valódi oka az volt, hogy olyan tanokat követett, ami a Renden belül tiltott volt.
Phanius egy időre eltűnt, és amikor visszatért, már Darth Ruin volt. Ruin átváltozása annyira tökéletes volt, hogy az egykori társai nem ismerték fel, hogy az új ellenfél az egykor kedvelt barát Phanius.
Phanius egy intelligens, karizmatikus Jedi Mester volt, aki arról volt nevezetes, hogy egy meglehetősen ellentmondásos filozófiai irányzatot alakított ki, amely alapja a morális relativizmus és a szolipszizmus (az emberi akarat mindenek felett) volt, de az eszmerendszer a potentium hit egyes elemeit is magába foglalta. A távozása után titokban egyesítette a Sith klánokat, akik valószínűleg a régi Sith Háború, illetve a hidegháború után fennmaradtak, és megalapította az Új Sith Birodalmat. A Négy Hitvallás hatására szinte azonnal többen követték, ötven Jedi Lovag hagyta el a Rendet és Ruin vezetésével megalakult az új Sith Rend.
A megalapított Birodalom és Rend volt a támasza a Köztársaság és a Jedi Rend ellen indított háborúban. A kegyetlen, én-központú és önfejű Ruin azonban számos követőjének a halálát okozta, ami aláásta a tekintélyét és a Rend egységének megbomlásához vezetett. Saját követői végeztek vele egy elvesztett csata után. A folyamat azonban megállíthatatlan volt, Ruin halála után nem omlott össze a Birodalom, a Sith visszatérte végleges volt.

A Sith fölény korszaka

A következő évtizedekben a Sithek gyorsan kiterjesztették a hatalmukat. A háború elején, könnyen elfoglalták az ősi Sith világokat, olyanokat, mint a Yavin IV, vagy a Ziost és szabotázs akciókkal folyamatosan gyengítették a köztársaság védelmi rendszerét. A háborúk első negyedében a Sith csapatokat a Sötét Alvezér vezette a fekete lovagok támogatásával.
A Sötét Alvezér származását homály fedi, de számos hiedelem szerint a Chaos Királyságából megidézett Lettowi Xendor tábornok reinkarnációja volt. (Xendor a Lettowi Légió tábornoka, a yavini csata előtt 24500 körül, legendás sötét oldal használó). Az Alvezér a Jar’Kai mestere volt, amely egy kétpengés vívóstílus, elsősorban a Lettow Légióban használták, de eredete a Kashi Mer dinasztiához köthető.
Mint a Sith csapatok parancsnoka létrehozott egy elit egységet, amely tagjai a fekete lovagok voltak. Körülbelül a yavini csata előtt 1750-ben bázist alakított ki a Malrev IV-en, ahol egy ősi Sith templom volt található.
A fekete lovagok és az Alvezér a Zona Miki melletti űrállomásokat pusztította, egészen addig, amíg a köztársaság ellentámadásba nem lendült. A végső összecsapásra a Malrev IV-nél került sor.
Murrtaggh Jedi Mester egyezséget kötött egy csapat mandalori harcossal a Sithek ellen. A mandaloriak feladata az volt, hogy indítsanak elterelő támadást a fekete lovagok ellen, míg a Jedi besurran a vonalak mögött az Alvezér bázisára és megküzd vele. A terv sikerrel járt és a csata forgatagában a tábornok átcsúszott a frontvonalon és elérte az erődöt. Legyőzte ugyan az Alvezért, de ő is az életét veszítette a küzdelemben. A mandaloriak teljesítették a rájuk bízott feladatot, és folytatták a háborút a Sithek ellen, különösen Ung Kups vezetése alatt voltak aktívak.
Körülbelül ötszáz évvel Ruin árulását követően a Sithek új szövetségesekre leltek a devaroniakban és a hiitiaiakban. A segítségükkel aratták a háborúk egyik legmeghatározóbb győzelmüket a yavini csata előtt 1466-ban a mizrai csatában. A vereség majdnem teljesen összeroppantotta a Köztársaságot és a Jedi Rendet. A véres csatában több mint ötszázezer katona halt meg és Jedik százai álltak át a sötét oldalra. A központi irányítás teljesen szétesett, és sokak gondolták úgy, hogy soha nem áll helyre. A Köztársaság elveszítette a kapcsolatát a Külső Perem világaival, általános válság bontakozott ki, de több győzelmet is arattak Gap Nine-nál, Corphelionnál és King’s Galueknél, és sikeresen legyőzték Darth Rivant Almasnál.
A bányák eközben kimerültek az együttműködés a szervezetek között szétesett, a Köztársaság határai a hidegháború óta nem látott mértékben folyamatosan zsugorodta, ahogy a kolóniákat elhagyták a lakói. A gazdaság romokban, a törvény és rend pedig nem volt fenntartható a túlterhelt Jedik révén.

A civilizáció bukása

A HoloHálózat összeomlása, a távolsági kereskedelem szinte teljes megszűnése és a gazdaságra jellemző negatív folyamatok következtében a Köztársaság helyzete egyre kilátástalanabb lett. A Jedik arra kényszerültek, hogy nagyobb szerepet játszanak a politikai vezetésben és a hadsereg irányításában, így a Főkancellár a továbbiakban a Jedi Rend soraiból került ki, annak ellenére, hogy a nép nem értett egyet ezzel a változással. A yavini csata előtt 1400-ban volt utoljára nem Jedi a Főkancellár, az ezt követő négyszáz évben csak Jedik töltötték be ezt a posztot. Ebben az időben terjedt és gyilkolt a candoriai pestis is, amely egyes világok lakosságának kétharmadát is kiirtotta.


sictiswarsSictis háborúk

A Sictis háborúk a yavini csata előtt 1250 és 1230 között zajlottak. Ebben az időben Lady Belia Darzu volt a Sith nagyura. Mielőtt Sith Lord lett volna, a sötét oldal zsoldosa volt, nehéz harci páncélt viselt, amely felerősítette a benne rejlő sötét energiákat és láthatatlanságot biztosított neki. Nanogén-technológiát alkalmazva hozta létre azokat a technoszörnyeket, melyeket rászabadított a Galaxisra. Szörnyeit a mechu-deru alkalmazásával kontrollálta, mely még a Sith Alkémiából táplálkozott. Ennek a technikának a segítségével képes volt megtölteni gépeit a sötét oldal energiáival. A Tythonon építette fel kutatólaboratóriumát, hol a holocronját is elkészítette. Végül a Mecrosa Rend (a Tapani Szektorban uralkodó Mecetti Házat védelmező szekta. A yavini csata előtt 4200 körül alapították, tagjai erő érzékenyek, elsősorban a Sötét Oldal technikáit alkalmazzák.) meggyilkolta őt.

Sötét Kor

Közel egy évezrede tartó csatározás után mind a két oldal csaknem teljesen kimerült. A yavini csata előtti tizenegyedik századot a Köztársaság Sötét Korszakának szokták nevezni, annak ellenére, hogy kevés a bizonyíték arra, hogy ekkor a Sith fenyegetés megnőtt volna. A Sithek száma nőtt ugyan, de az egymás ellen vívott csatáik nem tettek lehetővé egy átfogó támadást. Ehelyett magukat Sötét Nagyúrnak proklamált vezetők kisebb bandái küzdöttek a hatalomért. A Köztársaság hivatalosan a háborút elhúzódó katonai hadműveletként értékelte, amelyet egy illegális szervezet ellen vív, valójában a Sithek akadálytalanul dúlták végig a Galaxis világait.
Annak ellenére, hogy alapítottak néhány új kolóniát, ide tartozik a Melida/Dan, és a Tatooine-t is visszaszerezték, a Köztársaság halovány mása volt csak korábbi önmagának. A törzsterületei többsége a független Sith nagyurak kezében volt.
A köztársaságban minden hatalom a Főkancellár kezében összpontosult, a Jedik pedig olyan bandákhoz csatlakoztak, amelyek célja egy-egy világ, vagy terület megvédése volt a Sithektől, kalózoktól, rabszolga kereskedőktől és haduraktól. Máshol kormányokat támogattak, illetve uralkodóvá váltak annak érdekében, hogy minél hatékonyabban védhessék meg a lakosságot.

Világosság és sötétség

Egy bukott Jedi Mester, Kaan hozta létre az Új Sith Birodalom romjain a Sötétség Testvériségét. A szervezet célja az volt, hogy egyesítse a Sitheket, azzal, hogy nem ismerte el a hagyományos szervezési elveket, elutasította Nagyúr címet. A Testvériségben mindenki egyenlő volt, és az Erő Hatalmát hirdették (nem a force erő, hanem a strong erő). Kaan a főhadiszállását a Roon bolygón építette ki.
Kaan egykoron Jedi Mester volt, aki az Új Sith Birodalom felemelkedésekor állt át a sötét oldalra. Sith Lord lett, a követői gyakorta emlegették úgy, mint az Egyetlen Sötétséget. Kaan felemelkedése a Sith Birodalom darabokra hullásának időszakára esik, amikor tucatnyi Sith nagyúr harcolt a Sith Sötét Nagyura címért, ami végtelen háborúk sorát eredményezte, ahelyett, hogy egyesülve véglegesen eltöröljék a Köztársaságot és Jedi védelmezőit. Megértve, hogy a folyamatos hatalmi harcok megsemmisítik a Sitheket és elveszítik a lehetőséget, a saját zászlaja alatt egyesítette őket, meghirdetve a Sötétség Testvériségét, amelyben minden Sith egyenlő. Hitt az együttműködésben, amely egyedülállónak bizonyult a Sithek történelmében, elutasította a folyamatos küzdelmet a szupremáciáért, és elutasította a Darth előnevet, követőinek is megtiltotta az előnév használatát, amelyben az irigység megtestesülését látta. A hadsereget egy egymás ellen hadat viselő csőcselékből egy erős, támadósereggé alakította át, amely képes lett a galaxis feletti hatalom megszerzésére. Két jelentős hadúr Kopecz és Qordis csatlakozása után, többen is követték, olyanok, mint Kas’im, La Tor és Kaox Krul.
A yavini csata előtt 1010 körül ez az új szerveződés újra támadni kezdte a Jediket és a Köztársaságot. Kaan és két erős hadúr Qordis és Kopecz a támadásaik sorát egy szimbolikus Sith helyszínnel kezdték, az első megtámadott bolygó a Korriban volt, amely ebben az időben a Köztársaság részét képezte. A szimbolikus győzelem összekovácsolta a szövetséget és lehetőséget adott az ősi Sith Akadémia megnyitására, amely vezetésének feladatát Qordis kapta. Kaan katonai zsenialitásának volt köszönhető, hogy győzelmet győzelemre halmoztak a Jedik ellen, a karizmájának köszönhetően pedig Jedik százai álltak át az oldalára. A valós hatalma törékenyebbnek bizonyult, mint amilyennek látszott, ugyanis a győzelmek hatására a Sithek csoportokra kezdtek szakadni a háttérben.
Amíg Qordis az utánpótlás nevelését végezte, Kaan megpróbálta Hothot belekergetni egy nagyobb összecsapásba, ezért megtámadta a Bespint, a Sullustot, és a Tanabot, de a fő csapásiránya továbbra is a Magvilágokat fenyegette. a Középső Peremen birtokba vette a Kashyyykot és megtámadta a Trandoshat és a Phaseerát.

A Sithek bukása

Kaan következő célpontja a Kashyyykhoz közeli világ a Ruusan volt. Látszólag jelentéktelen világ egyetlen stratégiai jelentőséggel bírt csupán: bázisul szolgálhatott a Kashyyykért vívandó csatához. A támadás a gyenge védelemmel ellátott világot váratlanul érte. Kaan a zászlóshajójáról, a Nightfallról irányította az ütközetet, amely elsöprő erejű Sith győzelemmel ért véget. A csata közben Kaan tökéletesítette technikáit a harci meditáció terén. Ebben segítette, hogy a Köztársasági haderőt egy olyan Jedi vezette, aki szintén rendelkezett a technikával. Kopecz betört a zászlóshajóra és elpusztította a Jedit, aki élete utolsó pillanatáig a seregei támogatásával törődött.
A második Ruusani csatában is visszaverték a köztársasági csapatokat, amely győzelem hatására Kaan egy nagyszabású terv megvalósításába kezdett a Magvilágok ellen. Ennek során támadást indított a Bormea szektorban lévő Chandrila, Corulag és Brentaal IV ellen, és úgy tűnt, hogy a Jedik nem képesek megvédeni a Magot, látszólag magukra hagyták a Köztársaságot.
A színfalak mögött azonban megszervezték a Fény Seregét. A bolygók védelméből kivont Jediket egyetlen hadseregbe összepontosították, amelynek vezetését Lord Hothra bízták. Tekintettel a kialakult katonai és gazdasági helyzetre, Hothnak abból kellett megoldani az utánpótlást, ami a rendelkezésére állt, beleértve az erőérzékeny civilek és gyerekek sorozását a gyorsan fogyó képezett Jedik pótlására, valamint civil hajók átalakítását hadihajókká.

Nincs jobb ember a köztársasági seregek vezetésére, mint ő."
(egy köztársasági parancsnok)
Hoth fiatal korában úgy képzelte, hogy puszta kezével egyedül képes eltörölni a Sitheket és a Galaxist egy jobb békésebb hellyé tudja tenni. Annak érdekében, hogy valóra váltsa az álmát, csatlakozott a Jedi Rendhez, és tanítóvá vált a Jedi Templomban, ahol olyan tanítványai voltak, mint Dree Vandap, Tal és Johun Othone. Tábornokként szolgált a köztársasági seregben, több mint fél tucat győzelmet aratott, sztárrá vált a nép szemében, és a yavini csata előtt 1003-ra a hadsereg főparancsnoka lett.
Egészen a yavini csata előtt 1002-ig a köztársasági seregeket vezette, amíg a Jedi Rend haderejét egyetlen független haderővé szervezték és Hoth parancsnoklása alá helyezték. A sereg a Fény Serege nevet viselte.
Az első sikereket a Ruusan felett aratták, a harmadik csatában, meglepve a bolygót védő Lord Kopeczet, aki teljes flottája megsemmisülése után tájékoztatta Kaant a legújabb katonai helyzetről. Kaan látszólag indokolatlannak tartotta Kopecz kétségbeesését, de utasítást adott a korribani Akadémián kívüli Sith erők összpontosítására és bevetésére a Fény Serege ellen.
A negyedik ruusani csatában a csata helyszíne áthelyeződött a felszínre. A jól megszervezett védelmet a Sithek az átállt Githany segítségével törték át, aki elárulta nekik a védelem gyenge pontjait és visszaszorították a Fényseregét.
A negyedik összecsapás után a felek létszáma mind a két oldalon megcsappant. A Jedik közül nem mindenki hallgatott a hívó szóra, mert a csatát Hoth személyes bosszújának tekintették, vagy egyszerűen csak azt választották, hogy más világokon védelmezik a Köztársaságot. Farfalla vállalta, hogy felkeresi ezeket a Jediket és ráveszi őket a csatlakozásra, mert szerinte a visszautasítások többsége Hoth nyers modorának volt köszönhető. Ígéretet tett, hogy háromszáz Jedi lovaggal fog visszatérni és elhagyta Ruusant. Felmérve a hadserege állapotát Hoth taktikát változtatott, a nyílt összecsapások helyett gerilla harcmodorra váltott, felhasználva az esős évszakot és a sűrű növényzetet, ami fedezékül szolgálhatott a számukra.
Mind a két tábort a széthúzás jellemezte. A Jedik táborában Lord Hoth és követője Lord Valenthyne Farfalla kapcsolata volt ellenséges, amely tovább mélyült Pernicar halálával, aki egy rajtaütés során vesztette életét.

„A Jedi az, ahogy cselekszik, Lord! És ha van ízlése…”
(Farfalla)

Farfalla apja egy nemes volt, akit Pernicar győzött meg arról, hogy csatlakozzon a Köztársasághoz. Farfalla apja nyomdokaiba lépett és a Fény Hadseregének a tagja, majd Jedi Lordja lett. Kellemes megjelenése és faberakással díszített hajója, a Firewind miatt sokan alábecsülték katonai képességeit, különösen Lord Hoth nyilatkozott róla becsmérlően, akinek jelleme szöges ellentéte volt Farfalláének. Farfalla az elsők között csatlakozott Hothoz a Ruusanért vívott hadjárat során, majdnem az összes csatában harcolt, és a Sithek is elismeréssel nyilatkoztak róla.

"Minden elesett Lovaggal egy kicsit én is meghalok,… minden halál egy újabb égő seb a testemen!"
(Lord Hoth)

A Sithek között Githany és Kopecz, valamint Bane volt az, aki megkérdőjelezte Kaan vezetését.
Darth Bane Dessel néven látta meg a napvilágot, a yavini csata előtt 1026-ban, a Külső Peremen található Apatroson. Édesapja bányász volt a bolygón, erőszakos természetű, állandóan dühös ember hírében állt, aki fiát hibáztatta felesége haláláért. Desser anyja gyermekágyi lázban halt meg fia születésekor. Hurst, az apa csapásként élte meg fia létét, amely később a Sith Lorddá vált fiú neve is lett (bane=csapás).

„Úgy érzem, hogy megtaláltuk azt, akit mindig is kerestünk. Ő lehet a Sith’ari”
(Lord Kopecz)

Egyszerű katonaként lett a Sith sereg tagja, kiképzése után kitűnő lövész lett az Éjjáróknak nevezett egységben. Desser élete alapvetően a Phaserán vívott csata után változott meg, amikor a szakaszparancsnoka Ulabore ragaszkodott egy nyilvánvalóan taktikailag elhibázott tervhez. Desser fellázadt parancsnoka ellen, leütötte és átvette a szakasz parancsnokságát. A csata után Ulabore értesítette a Sith parancsnokot, Kopeczet a történtektől. A Lord felismerve képességeit felajánlotta neki, hogy a Korribanon tanulhat a Sith Akadémián. Ekkor Desser meghalt és megszületett Bane.
A Korribanra érkezve Qodris és Kas’im irányította a képzését. Kezdetben saját szorgalomból tanulmányozta az Akadémia könyvtárában a dokumentumokat és régi feljegyzéseket, Egy idő után azonban felhagyott az iratok tanulmányozásával, és a fizikai képességeinek fejlesztéséhez kezdett. Több havi edzés után gyorsan emelkedett a ranglétrán, így Bane kihívott párbajra egy Fohargh nevű makurthot. A párbaj során Fohgargh gúnyolta Bane-t, ami felkorbácsolta az ifjú haragját annyira, hogy egy erőlökéssel megbénította, majd erőfojtással megölte őt. Bane-t is megrázta a győzelme és egyben rádöbbentette, hogy akkor még ismeretlen hatalma révén ő volt a felelős apja korai haláláért-. A felfedezés hatására kételkedni kezdett a mesterek tanításaiban és megrettent az erő sötét oldalától, a félelmének növekedéséve párhuzamosan kezdte elveszíteni az Erővel a kapcsolatát. Felismerve ezt, gyors cselekvésre elszánva magát kihívta Sirakot, az Akadémia legtehetségesebb diákját, aki könnyedén legyőzte őt. A vereség után kétségbeesésében megint az archívum felé fordult, és sokat tanult a sötét oldalról és a Sithek történelméről. Ekkor érkezett az Akadémiára Githany, aki árulásával elnyerte a jogot, hogy ott tanulhasson. A lány szépségének segítségével behálózta és szövetségesévé tette őt, valódi célja Sirak legyőzése volt. A mesterek nem taníthatták tovább Bane-t, de Githany felajánlotta, hogy mindent átad neki, amit ő tanult korábban a Jedi Templomban, és most az akadémián. Közben Kas’im Mester a kardforgatás fortélyaira tanította.
Tovább tanulmányozta az ősi tekercseket, amelyek hatására kezdte megkérdőjelezni a Testvériség vezetését és felmerült benne a kérdés, hogy vajon a Sithek közül miért nem viseli senki a Darth előnevet. A kérdésivel Kas’imhoz fordult, akitől megtudta, hogy Lord Kaan tiltotta meg a Darth előnév használatát, mivel a névért folyó belső küzdelem pusztította el a Sitheket a korábbi évszázadok során.
Mikor úgy érezte, hogy készen áll, még egyszer kihívta Sirakot egy párbajra. Anélkül sikerült legyőznie, hogy megsebesült volna. Ez után Kas’im megajándékozta egy hajlított markolatú karddal, amely eredetileg az ő mesteréé volt, egy Sith Lordé, Na’dazé, aki megmentette őt a rabszolgaságtól a Rylothon. Kas’im azt is elmondta Bane-nek, hogy ő maga ölte meg a mesterét, hogy próbára tegyem magát.
Bane a győzelem után hogy a Sötét Nagyurak Völgyébe ment, Qordis tilalma ellenére, mert úgy hitte, hogy az ami ott találhat segít a Jedik legyőzésében.
Két héttel később kiéhezve és teljesen kimerülve Bane visszatért az Akadémiára, ahol megtudta, hogy a tanítványok Lord Kaan parancsára megkapták a Sith Sötét Nagyura címet és a Ruusanhoz küldték őket, hogy harcoljanak a Fény Serege ellen. Githany köszöntötte őt és tájékoztatta a fejleményekről, majd a könyvtárba csalta. Sirak megtámadta Bane-t, a társai Llokay és Yevra támogatásával az Archívumban. Githany azonban elárulta Sirakot is, megölte a Llokayot és Yevrát, mialatt Bane legyőzte az ellenfelét.
Bane közölte vele, hogy nem megy a Ruusanra, hanem az Ismeretlen Régiók felé veszi az irányt, abban reménykedve, hogy a távoli Lehonon megtalálja a válaszokat a kérdéseire.

„Az Erő nagyon erős itt. sokkal erősebb, mint az Akadémián. Ez a hely az, ahol meg fogjuk találni a Jedik elleni fegyvert és nem a Testvériségben.”
(Lord Bane)

Lehonon Bane megkezdte a keresést az Ősi Templom után. Sokkal erősebbnek érezte a Lehonon a sötét oldallal való kapcsolatát, mint a Korribanon, ami megerősítette abbéli véleményét, hogy a Testvériség egy tévedés. A templomra rálelve, régiségek után kezdett kutatni. Az ősi építmény üresnek tűnt, de végül rálelt Darth Raven holocronjára. Heteket töltött a tanulmányozásával, amelyből sokkal több és félelmetes erejű sötét oldali technikát tanult, mint amennyit az akadémián eltöltött ideje alatt. A tanultak megerősítették abban a hitében, hogy a Testvériséget el kell pusztítani ahhoz, hogy a Jediket le lehessen győzni. Megszületett a Kettő Törvénye.
Kaan félve Bane egyre fejlődő képességeitől és hatalmától Kas’imot elküldte a Ruusanról, hogy ölje meg volt tanítványát. Githany látomásának köszönhetően, tudták, hogy Bane a Lehnoron van. A Mester a templomban csapott össze Bane-nel. A párviadal során Bane sarokba szorította Kas’imot, mire a Mester az eddigi kettős pengét két karddá alakította át, amellyel meglepte a tanítványt, hiszen nem volt Bane-nek tapasztalata ezzel a harcmodorral szemben. A Mester először hátrálásra kényszerítette Bane-t, és Kas’imi már éppen készen ált a halálos csapás bevitelére, amikor Bane a haragját egyetlen, hatalmas sötét energiagömbbé koncentrálta, amely becsapódásakor az ősi templom összedőlt maga alá temetve Kas’imot. A győzelme után Bane azonnal üzenetet küldött a Ruusanra, amelyben értesítette Kaant Kas’im haláláról, és átadta Kaanak az gondolatbomba terveit, amelyet a Revan holocronból tanult.
Ekkor Kaan már úgy érezte, hogy a ruusani csatában a katonai győzelem a küszöbön áll. A bolygó körüli blokád biztosította, hogy a bolygón lévő Jedik ne kaphassanak erősítést, illetve Kas’im elküldése után nem sokkal üzenetet kapott a kiábrándult Sithektől, hogy visszatérnek a Testvériségbe.
Miután Kaan megkapta Kas’im halálának hírét Githany felajánlotta, hogy megöli Bane-t. Kaan beleegyezett, hogy a lány egykori kedvese után menjen. Bane egy kietlen világot, az Ambriát választotta, hogy találkozzon Kaan követével. A Natth-tó partján vert tábort, amely fekete vize magába gyűjtötte a sötét energiákat. Mikor Githany megérkezett egy ellenállhatatlan csókkal fogadta, de megérezte a méregcsók ízét és rájött, hogy azért küldte Kaan Githanyt, hogy megölje őt. Ahogy nézte a lányt, akit átjárt a sötét oldal ereje azon kezdett gondolkozni, hogy vajon készen áll-e arra, hogy a tanítványa legyen. De azt is érezte, hogy Githany hisz Kaanban és a Testvériségben, és ez a hit túl erős ahhoz, hogy eltérítse szándékától és feladatától. Ezért elküldte őt, anélkül, hogy a tudtára adta volna, hogy a méreg hatástalan rá. Mikor a lány elment Bane ráébredt, hogy a méreg csapda volt, egy sokkal erősebb toxin a synox elfedésére szolgált. Noha Bane-t erősítette mindazok fájdalma és szenvedése, akik meghaltak az ambriai csatamezőn, elvesztette az eszméletét. Egy kisfiú arra sétált apjával és két testvérével, hogy a csatamezőn guberáljanak, Mikki megtalálta Bane kardját. A Sith megragadva a lehetőséget az Erő segítségével megszerezte a kardot és megölte a fiút. Az apja rémületéből erőt merítve egy rövid időre visszanyerte az erejét, és hogy az éhségét kielégítse megölte a másik két fiút és az apát is. A kínból erőt merítve Bane képes volt kitisztítani a szervezetéből a mérget annyira, hogy megkeresse a gyógyító Calebet, aki azért érkezett a bolygóra, hogy a túlélőket segítse. A celebeti nem akart segíteni egy Sith Lordnak, így Bane a gyermekét kínozva vette rá a gyógyításra.
Felgyógyulva Bane a Ruusan felé vette az irányt, hogy valóra váltsa a tervét és elpusztítsa Kaan Testvériségét.
Miközben a Sith Lordok a következő csatával kapcsolatos taktikai megbeszélést tartották, Bane megjelent nagy megrökönyödést keltve a többiek között. Kigúnyolta Kaant és a többieket, azzal vádolta őket, hogy félnek használni a sötét oldal valódi erejét. Nem csak kinevette, és vádolta őket, hanem meg is adta a Jedik legyőzéséhez szükséges fegyvert. Azt javasolta, hogy használják az Erőhullámot a Jedik ellen. Testvériség tagjai meditáción keresztül minden sötét energiájukat Bane-be gyűjtötték, annak érdekében, hogy a koncentrált energiával végleg legyőzzék a Fény Seregét. A terv működött és egy tűzvihar szinte teljesen megsemmisítette az erdőt amiben a Jedik rejtőztek. Mivel a Jedik megsemmisülése a küszöbön állt, Lord Kaan és a Testvériség több tagja megszakította a meditációs kört. A türelmetlen és elbizakodott Kaan úgy gondolta, hogy a Jediket már könnyen és gyorsan legyőzheti, ha a Sithek azonnal csatasorba állnak. Valójában Kaan és követői féltek Bane megnövekedett erejétől. A szerencse végül a Jedik mellé állt. Hála az időben érkező Farfallának visszaverték a támadó Sith csapatokat.
A győzelem ellenére a végtelennek tűnő csatározások, a rossz feltételek, elégtelen felszereltség és a romló morál már-már a bolygó feladására kényszerítette Hothot, annak ellenére, hogy tudta, hogy ez azok elárulása lenne, akik vele harcolnak és harcoltak. Ebben az elképzelhetetlenül bonyolult helyzetben barátja, Pernicar megjelent neki álmában, ahol Hoth tanácsot kért tőle. Pernicar azt tanácsolta neki, hogy bízzon az Erőben, ne engedjen a kétségbeesésnek, és hozza helyre a kapcsolatát Farfallával. Amikor felébredt azonnal bocsánatkérő üzenetet küldött Farfallának. A Jedi megbocsátott, de a bolygó körüli blokád nem engedte, hogy a felmentő csapatok leszálljanak a felszínre.
Ezt a problémát Bane oldotta meg, aki tudta, hogy csak úgy törölheti el a Testvériséget, ha a Jedik legyőzik őket. Ezért az erdő felégetése után Bane visszatért a táborába, ahol Qordis felkereste és jelezte, hogy tisztában van azzal, hogy miért ment valójában a Ruusanra. Felajánlotta, hogy hajlandó segíteni, hogy átvegye a hatalmat Kaantól, és uralja a Testvériséget. Bane kinevette és egyszerűen megfojtotta a Sötét Urat. Qordis halála után Bane kapcsolatba lépett Adrianna Nyras admirálissal, aki a ruusani blokád fenntartásáért felelt. Megparancsolta, hogy támadja meg a Jedik utánpótlását. Az admirális engedelmeskedett a parancsnak, ami lehetőséget biztosított a Jedik számára a blokád áttörésére, és néhány egység leszállására. Azonnali ellentámadásba mentek át és győzelmeket arattak.
Kaan visszatért a táborba és Bane ellen fordult, a szemére vetve, hogy engedte leszállni a Jedik erősítését. Bane a reményvesztett Kaant megpróbálta rávenni, hogy használja a gondolatbombát. Kaan kijátszotta az utolsó nagy ászát az elmetrükköt, hogy meggyőzze Bane-t arról, hogy a többi Sith nem bízik benne. Azt tervezte, hogy levezeti a Dark Lordokat egy barlangrendszerbe ahova odacsalogatják a Jediket és beveti a gondolatbombát. Bane-nek azonban azt parancsolta, hogy térjen vissza a táborba. Kaan úgy tervezte, hogy a győzelme után visszatér és legyőzi a sötét oldal harcosát. Bane azonban könnyedén ellenállt az elme trükknek és csak színlelte az engedelmességet. Kaan úgy gondolta, hogy képes lesz túlélni a bomba hatását, Bane azonban tisztában volt annak erejével.
A hetedik és egyben utolsó ruusani csatában Hoth célja Kaan teljes megsemmisítése volt. A seregeket Farfalla vezette, Hoth pedig Kaant vette célba. A felszínen a csata gyorsan véget ért, a sith sereg nem tanúsított különösebb ellenállást. Lord Kopecz Farfalla fogságába esett, aki elmondta neki, hogy Kaan mire készül, és kérte, hogy becsületesen, párbaj közben halhasson meg. Farfalla teljesítette Kopecz kérését, majd tájékoztatta a Lordot Kaan szándékáról. Hothnak nem volt más választása, kilencvenkilenc önkéntessel leszállt a barlangrendszerbe. Farfallát arra utasította, hogy amilyen gyorsan csak tud, evakuálja a Jediket a bolygóról.
Hoth próbálkozása a tárgyalásra nem járt sikerrel Kaan elméje pedig nem volt képes uralni a bombában összegyűlő erőt. A bomba felrobbant és minden erőérzékeny lelke fogságba esett a hatósugarán belül.
Ezzel az ezeréves háború véget ért, és a Sithek eltűntek a Galaxisból.

Reformáció

“Tisztában vagy azzal, hogy mit kérsz tőlem, Tarsus? Azt kéred, hogy a Jedik mondjanak le katonai rangjukról, oszlassák fel a teljes légi, szárazföldi és tengerészeti erőiket. Azt kéred tőlem, hogy pusztítsuk el a Fény Seregét.”
(Valenthyne Farfalla)

A hetedik Ruusani csata után a Sithek látszólagos eltűnésével és a seregek pusztulásával Farfalla lett a legmagasabb rangú életbe maradt Jedi. A hatalmát arra használta fel, hogy a Galaxis feletti vezető szerepet visszaadja a civilekből álló Szenátusnak, és a Jediket kivonja a politikából. Tarsus Valorum volt az első nem Jedi Főkancellár a Sith Háborúk kezdete óta, és Farfalla támogatásával újjászervezte a Köztársaságot, amelyben a Klón Háborúk kitöréséig béke és nyugalom volt.
A reform törvénybeiktatásával Valorum elrendelte, hogy a Köztársaság Mérési és Szabványügyi Hivatala hirdesse ki, hogy a nulladik év a hetedik ruusani csata éve, ami úgy került be a köztudatba, hogy az 1000. év az Általános Galaktikus Kalendáriumban.
A kormányzati rendszert nem változtatták meg számottevően (mivel a Galaktikus Köztársaságot a Főkancellár és a Szenátus vezette a tizenötezer éve a yavini csata előtt is), de a Jedi Rend egy szignifikáns változáson ment keresztül. A teljes Jedi vezetésű hadsereget lefegyverezték, a Jedi parancsnokok lemondtak a rangjukról, és a Rend a békefenntartó tevékenységét az Ügyész Hivatal fennhatósága alatt végezte a továbbiakban. Annak érdekében, hogy a Sithek visszatérését megakadályozzák a gyerekeket a születésüktől kezdték képezni, illetve a teljes oktatási tevékenységet a Coruscantra központosították.
Politikai téren a reformáció hatást gyakorolt a Szenétuson belüli képviseleti rendszerre is. Annak érdekében, hogy felszámolják a korrupciót, és a hatalom decentralizálódását, ezzel egyidejűleg kisebb hatalmi központok kialakulását, Valórum közigazgatási reformja megszüntette a Szenátusban eddig jelenlévő több millió képviselői helyet és ezerhuszonnégy szektort hozott létre. Minden új szektor egy szenátort küldött a Galaktikus Szenátusba, illetve néhány esetben a Magvilágok közül egy-két befolyásosabb rendszer megtarthatta a saját képviselőjét. A különböző fajok és kultúrák szintén védelem alá kerültek.

Fordította: Gasparin Zsuzsanna (Shue Lie)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése